22. fejezet (Daphne)

*Liam szemszöge*
- Nézzétek mit műveltek.. - segítettem fel Lillyt, majd bekísértem a szobájába. Hallottam, ahogy kint még vitatkoznak. Zayn, ha hihetek a hallásomnak, egyedül állt, mert Niall csak mindenkit csitítgatott. Hiába, Niall volt az, aki mindig igyekezett kimaradni a veszekedésekből. Louis és Harry egymás szavába vágva magyaráztak Zaynnek, és egy pillanatra beugrott, amikor én ugrottam neki Louisnak. Hirtelen totálisan megértettem Zaynt, habár Harry nem próbálta meg lesmárolni Lillyt. Leültettem Lilliant, és megveregettem a vállát.
- Nem lesz semmi baj, Lils, majd elsimítják maguk között.. voltak már nagyobb balhéink is. Bár ott nem Zayn volt a vesze.. Nem szóltam. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy elszóltam magam. Lils szeme könnybe lábadt, én megöleltem. - Semmi baj se lesz, Lilly. Megígérem. Ha meg is vernek, de kibékítem őket. - vigyorogtam rá, igyekeztem felvidítani. De ő csak megrázta a fejét.
- Dee nem örülne neki, ha szétveretnéd magad.. - rám nézett, én pedig a kezébe nyomtam a telefonom.
- Hívd fel.. valószínűleg azt fogja hinni, hogy én vagyok, de mondd meg neki, hogy később beszélünk, és hogy hiányzik, meg szeretem és.. - soroltam volna, de Lilly félbeszakított.
- Oké, értem Cupido.. - nevetett, majd kikereste Dee számát a telefonomból. Nem akartam egyedül hagyni, féltem, hogy akkor kitör rajta a sírás. Átkapcsolta a telefonomat kihangosításra. Egy darabig csörgött, majd Daphne szólt bele.
- Halló.. - motyogta álmos hangon, majd ásított egyet.
- Szia Daph.. - köszönt neki Lilly.
- ÚRISTEN, Lils! Mindent el kell mesélned, mi van veled, annyira sajnálom hogy nem válaszoltam csak tudod, amint hazaértünk, bealudtam és.. - kezdett volna bele a nagy mesébe, de Lillian félbeszakította.
- Dee, Liam szeretne mesélni neked valamit.. - nyújtotta felém a telefont, és könyörgő szemekkel nézett rám. Felsóhajtottam, és magamban káromkodtam egy sort, amiért nem tudok nemet mondani a síró/könnyező lányoknak.
- Szia Dee.. Én.. figyelj, egy kicsit elmegyek Lilly mellől, hogy tudjunk beszélni, oké? - tettem fel a költői kérdést, és a telefonnal a kezemben eltávolodtam. Kikapcsoltam a telefonból a kihangosítást, és elkezdtem. Elmeséltem neki az egész sztorit, Lilly féltésétől Zayn kiakadásán át Harry baklövéséig és Zayn reakciójáig. Éreztem, még a telefonon keresztül is, hogy elszörnyed, bár nem olyan látványosan, mint szokott.
- Hát Liam.. - kezdett bele, és meglepve vettem észre, hogy unott a hangja. - Majd elsimítják. Komolyan, nem értem minek ezen kiakadni.. Te és Louis is simán elsimítottátok. Nem? - kérdezte, amivel egy kicsit meglepett. Általában nem szokott ilyen érzékelten lenni.
- De, végül is.. Csak tudod.. Zayn és Harry szinte péppé verték egymást, és szerintem Louis is kapott egy pár ütést. Én is. Ismered Zaynt.. nem?
- Aha, aha ismerem. De téged is ismerlek, és ha téged is le lehetett nyugtatni, akkor őt is le lehet. Ennyi. Én nem kerekítenék túl nagy feneket az ügynek.. Ha nem bánod, én most megyek vissza aludni, mert nagyon álmos vagyok és van köztünk egy pici időeltolódás is.. Add át Lillynek hogy puszilom és minden rendben lesz. - mondta, majd kinyomta a telefont. Döbbentem néztem a kezemben tartott mobilomra, mert nem szoktam hozzá, hogy ilyen érzéketlen legyen a barátnőm. Aztán eszembe jutott, hogy milyen régóta van egyedül, a legjobb barátnője és a barátai nélkül, meg kimerült is lehet. El tájékoztatta Louist, ő pedig engem, hogy mi is volt. Visszasétáltam Lillyhez, aki reménykedve nézett rám. Megráztam a fejem.
- Letette. Túl álmos volt, amit meg is értek. Azt üzeni, hogy puszil és minden rendben lesz..
- Semmi, semmi mást?! - szakadt ki belőle, és éreztem a csalódottságát. Látszott rajta, hogy többet várt a legjobb barátnőjétől. Kicsit érdekes volt a postagalamb szerepét játszani, de.. Gondolkoztam valami vigasztalón, de semmi sem jutott eszembe, de nem is mondhattam volna meg, mert Zayn rontott be a szobába, átölelte Lillyt és egy megvető pillantást vetett rám, amiért még ott vagyok, így gyorsan kisiettem a szobából. Kint Harry és Louis épp egy kis piát hajtottak fel, Niall meg a véres zsepiket szedegette össze, amikkel Harold szájáról szedtük le a vért. Ledőltem a kanapéra, és egyből el is kezdtem gondolkozni. Senki sem foglalkozott a másikkal, csak ültünk ott, és hallgattuk Zayn és Lilly hangját, ami tompán átszűrődött a falakon, habár a szavakat nem értettük. Meg mást is csináltak, amit mi már annyira nem akartunk hallani, de a falak 'szerencsére' 'jó' hangszigetelő képességgel rendelkeztek. Láttam, hogy Harry sötéten/irigyen/elkeseredetten méregette az ajtót, de Lou oldalba bökte, és tovább iszogattak.

* Daphne szemszöge * 

Amint letettem a telefont, és visszafeküdtem az ágyba, éreztem valami bűntudatra emlékeztető dolgot, de nem olyan erősen mint szoktam. Valami meggátolt abban, hogy az érzelmeim feltörjenek, és tudtam is mi az. A vodka ott állt az éjjeliszekrényen. Érte nyúltam, és belekortyoltam. Jóleső érzéssel töltött el, és áldottam az eszemet, amiért nem féltem kibontani, miután Eleanor elment. Meghallottam a hangot, ami azt suttogta, hogy 'állj át a sötét oldalra', pont úgy mint a Star Wars filmekben. A többieknek nem kell tudniuk róla. Tényleg nem. Csak én és a vodka. Meg a tucatnyi szabad nap, amikor Liam, Lils és a többiek nincsenek itthon, én pedig annyit ihatok, amennyit akarok, és minden napot alkoholmámorban töltök. A majdnem két hónap csodálatosan terült szét előttem, minden lehetőséget megadva arra, hogy tökéletesen érezzem magam egyedül. Barátok nélkül. A legjobb barátnőm nélkül. Emlékek nélkül.

written by Daphne.
 Mint észrevehettétek, most nem a bejegyzés elejére írtam, mint szoktam. Nem, nyugodjatok meg, nincs semmi különös oka, csak szerettem volna, ha most a fejezet végén vannak a spoilerek a résszel kapcsolatban. Nos, mint látjátok, ez a fejezet most (nagy részben) Liam szemszögéből van, és Daphne is beújított egy kicsit. Igazából azért hagytam, hogy Dee ilyen paraszt legyen, mert a régi, befásult karakterrel már nem tudtam mit kezdeni. Nincs értelme annak, hogy folyton nyavalyog és bőg otthon, mindenki sajnálja most éppen őt. Na, ez az amit el akarok kerülni. Szóval most néhány rész erejéig köszöntsétek az új, bunkó, 'sötét' Deet.
A KÖVETKEZŐ FEJEZETET 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!