23. fejezet (Lilly)

A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
A történet ismét új szemszöget kap, Zaynét, hogy egy kicsit jobban meg tudjam mutatni a lelkivilágát. Tudom, hogy nem sikerült a legjobban ez a rész,de majd legközelebb ;D

Zayn elég különleges módot alkalmazott ahhoz, hogy kiengeszteljen, azért amiért a kedvemért véresre verte az egyik legjobb barátját. Jólesett a közelsége és, mint mindig, tökéletes volt, hogy ott van velem, de a gyomromban valami szűnni nem akaró kellemetlenséget éreztem. Mintha valaki jópárszor belülről belebokszolt volna a hasüregembe.
- Csak az enyém vagy, érted? - nyomott csókot az arcomra Zaynie, de elfordítottam a fejem. Egész végig Liam hangja kattogott a fejemben, ahogy elmagyarázza, hogy Daph szerint 'minden rendben lesz'. Nem láttam másfél hete, de ő lepattint egy sablonszöveggel, hogy még ezt a 3 hónapot bírd ki valahogy. A szervezetem szinte sorozatosan mondott 'NEM'-et az új életmódomra, szinte éreztem magamon Harry lebecsmérlő tekintetét és világfájdalomnak éreztem magam, minden miatt. A fiúk fáradtak voltak, csak azért, mert én kicsaptam a hisztit a koncert után. Ha nem teszem, Hazz nem lesz köteles bevallani az érzelmeit, nem esnek egymásnak Malik-kal és minden mehetett volna úgy, ahogy eddig. Zayn ragaszkodóan csimpaszkodott a derekamba, miközben én a feltűnő napsugarakat pásztáztam. Olyan érzésem volt, mintha a disneyland-ből egy pillanat alatt a jackass-be kerültem volna. Hallottam, ahogy Harry spicces állapotban 'zokog', amennyire ez kivehető volt, azt, hogy Niall és Louis káromkodnak, azt, hogy Liam bevágja az ajtót. Én vagyok a feszültség forrása. Teljes mértékben. Délután majd adnak egy interjút, amiben elmondják, hogy a fanok zseniálisak voltak és Norvégia gyönyörű, mosolyognak egy-kettőt, dedikálnak, átölelik egymást és visszajövünk az apartmanba. Zayn szemei is elpárásodtak és a meztelen vállamba fúrta a fejét, miközben szinte hallottam a gondolatait : 'Csak ne bőgjek. Kérlek.' Mintha a teljes belsőmet egy ólomsúly tépné lefelé úgy bámultam körbe. Szinte ironikus volt, hogy körülöttünk mindent illatgyertyák, füstölők és baldachin vett körbe. Lehetett hajnali 4 is mire álombazokogtam magam, szinte drogként beszívva Zayn édes illatát. Arra a pár órára elszakadhattam a valóvilágtól és élveztem azt, hogy alvás közben kiürül az agyam, ekkor azonban apró csókokat érzékeltem a derekamon.
- Ébredj, hercegnőm - mormolta álmosan Malik arcát a medencecsontomnak nyomorgatva. Szép lassan keltem fel és mikor már felálltam, akkor realizáltam, hogy egy szál semmiben tétlenkedek a szoba közepén. Felkaptam Zayn trikóját, majd kicibáltam a szekrényemet,hogy valami normális öltözék után nézzek. Villámgyorsan tépkedtem végig a hajam a besütő rácsain, kihúztam a szememet, majd a tükörben gyakorolgatva egy műmosolyt kiléptem a szobából. Borzasztó kép fogadott. Mintha két depressziós egyetemista partizott volna itt egész este. Felkaptam a még mindig földön heverő vodkás üvegeket, hogy hasznossá tegyem magam, de szinte éreztem magamon az akkor belépő Harry fagyos tekintetét. Igyekeztem eloszlatni a kellemetlen csendet:
- Akkor először interjú, ugye? Aztán dedikálás, nem igaz? - kérdezgettem feszülten.
- Mondd, Lillian, miért teszel úgy,mintha kibaszottul érdekelne?! Le sem szarod mindezt.. az érzéseimet.. semmit.. - a hangja egyre mélyült, szinte zuhanórepülésbe kezdett. Éreztem, hogy én is elgyengülök, de inkább nem feleltem, csak vártam a többieket, akik kínosan lassan készülődtek. Louis és Niall a tweetelésbe mélyedt, miközben Liam próbálta Hazza-t elszakítani és minél távolabb tolni Zayntől.
Mi lesz így az interjún?! - gondoltam. - Kész katasztrófa. Még élő műsorban ugornak egymásnak, miközben a 'drága' Lilian Morgan ismét nem tesz semmit.
A buszban szinte reflexből akartam rámenni az ask.fm-emre, de nem tettem. Féltem, hogy még nagyobb trauma érne, mint eddig. Az is eléggé idegesített, hogy anyám lelkesítő smseit kellett olvasgatnom, felelgetnem a kérdéseire, együtt örülnöm vele, hogy az öcsém már egyedül alszik. Az öt perces út a stúdióig szinte örökkévalóságig tartott, és egyre inkább Liamre vándorolt a tekintetem. Láttam rajta, hogy szenved és feszeng, ezért mikor átverekedtük magunkat pár rajongón és elfoglaltuk az öltözőt, odébbhúztam a többiektől:
- Héé, Li. Látom, hogy gond van...
- Ne törődj vele. Van nagyobb problémád is - mosolygott. - Egyébként is. Már csak két hónap...
- Na, ne nevettess! - vágtam vállba gúnyosan. - Figyelj, ha csak Daph-fel van a gond, akkor azon könnyen segíthetünk! Szeretnék én is vele lenni a szülinapján, a két állomás között felvehetnénk Dee-t,és jöhetne Finnországba. Nos?!
- NEM TUDOOM - nyöszörgött fel Liam, arcát az ujjai közé tuszkolva. - Szerinted nem lenne rossz ötlet bevonszolni a 'vitazónába'?
- Pont Daphne-t félted? - nevettem fel keserűen. - Róla minden lepereg.
Az utóbbi mondat persze nem volt igaz, de fel akartam vidítani a srácot. Kissé sikerült megmosolyogtatnom és elérnem, hogy megint a telefonjába merüljön. A hangulat továbbra sem akart feloldódni és szinte megkönnyebbülés volt, mikor egy fekete öltönyös férfi szólt a fiúknak, hogy indulhatnak. Zayn egészen a színfalakig magáhozhúzott, majd csókot nyomva a számra vonult fel a fiúkkal a színpadra. Láttam a sok kamumosolyt és rájöttem, hogy még a legnépszerűbb fiúbandában sem lehet tökéletes minden. Sőt. Nagyonnem.
Higgadtan üldögéltem egy széken és kissé lenyugodva tapasztaltam, hogy a riporter a srácok norvégiai tapasztalataira volt kiváncsi. Nem mertem megfordulni és kinézni, mintha átlátszó lett volna a sok fal és kameraállvány, inkább elbújtam a tömegben. Viszont éreztem, hogy a riporter nem sejt semmit, vidáman bájcseveg a srácokkal. Nekem ez elég volt arra, hogy legalább egy gondolt kipipáljak. Miközben csak a válaszokat és a kisebb közönség reakcióját hallgattam, megzizzent a telefonom a zsebemben. Leugrottam a magasra emelt székecskéről, majd elsétálva az öltözők irányába, miközben észrevettem, hogy anya keres. Krákogva vettem fel egy mézes-mázos hangnemet majd egy mosolyt és beleszóltam:
- Sziaa Anya! Borzasztóan hiányzol, mesélj! Mizujs? - inkább érdeklődni próbáltam, nehogy nekem kelljen beszámolnom a norvég élményekről.
* Zayn szemszöge *
Miközben igyekeztem arra koncentrálni, amit a velem szemben ülő, enyhén ferdehajlamú riporter magyarázott, nonstop Lilly-n járt az eszem. Azt hittem, hogyha majd távol leszek ismét anyától és a lányoktól, akkor honvágyam lesz, de borzasztóan féltettem a velem egy épületben egyedül bóklászó barátnőmet. Szinte felüdülés volt az elnyomott sípolás és az 'öt perc szünet,emberek!' kiáltás. Kiugrottam Niall mellől, és kishíján felborulva a hangfalakban berobogtam Lilian mellé, aki meglepve viszonozta az ölelésem. Hosszú másodpercek teltek el, és a kezem szép lassan lecsúszott a combjára. Miután elkezdtük vonzani a kiváncsiskodó stábtagok tekintetét, ezért finoman eltoltam magamtól és komótosan ballagtam vissza a színpadra.
- Reklám vége.. 5,4,3,2,1 - üvöltött be egy férfi, és máris forogtak a kamerák. Egy pillanatra elbambultam,de máris meg lettem szólítva:
- Zayn, ugyan ezt a nézőink nem tudják, de a szünetben rögtön itt hagytál minket. Mi volt ennyire sürgős?
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Dübölni kezdett a szívem, és ha Louis nem csap finoman vállba, akkor meg sem mukkanok.
- Felelnél a kérdésemre? - nevette el magát kellemetlenül a műsorvezető.
Legszívesebben bevágtam volna egy 'mosdóba kellett mennem' - szöveget, de le kellett vonnom a tanulságot. A problémáink 99% csupán azon múlt, hogy mennyit hallgatunk el a másik elől, vagy mennyit kamuzunk. Ezért nagy levegőt vettem és villámgyorsan lepörgettem a fejemben egy Lilly-reakciót, hogy leszek-e elég erős kibírni, ha kiborul.
- Szóval, George. Elég kellemetlen ez a helyzet, mivel amit most fogok elmondani, az eléggé bizalmas. A srácokkal és Lils-szel direkt megbeszéltük, hogy nem fogom nyilvánosságra hozni, habár már tweeteltem, de tudnotok kell a teljes igazságot.
Hagyni akartam magamnak egy lélegzetvételnyi szünetet, hátha egy atombomba megakadályozza, hogy szónokoljak,de a stúdióban mindenki ledöbbenve bámult rám. Még a srácok is.
- Összefoglalva, körülbelül egy hónapja ismertem meg Lilian Morgan-t. Teljesen véletlenül találkoztam vele. Valljuk be, olyan volt, mint egy beijedt directioner. MÁSOKNAK. Viszont megláttam benne valami különlegeset. Ő tökéletes. Gyönyörű és gondoskodó. Szeretem. És nagyon bántott, mikor láttam, hogy mennyien utálkoznak. Fáj, hogy a legnagyobb rajongóink miket tweetelnek neki... a legborzasztóbb az egészben, hogy én is képes voltam megbántani. Szeretném, ha tudnátok, hogy az az álma, hogy zenei producer lehessen, és segít nekünk a koncerten. Valóra akarom váltani az álmát. És ő a mindenem. - éreztem, hogy a szemem környéke elpárásodik és eltoltam magamtól a fülemen végigfutó mikrofont. Egy pillanatra a kezembe temettem az arcom, viszont a közönség percek alatt tapsolni kezdett. George elismerően nézett rám, majd próbálta visszavenni az irányítást:
- Szóval azt állítod, hogy Lilly most itt van veletek? - lelkesen bólogatni kezdtem majd félszemmel a srácokra néztem,de Hazz tekintetén kívül mindenkié feldobottabbnak tűnt. - Akkor szerintem mindenki kiváncsi az új Zally-párosra, nemdebár?
Ováció tört ki a tömegben és érdeklődően keresgéltem Lils-t a színfalak mögött. Pár pillanaton belül feltűnt a lépcsőn és igyekeztem a lehető legbátorítóbb tekintetemet felvenni. Lilly elindult felénk, láttam rajta a feszültséget és az idegenkedést az egésztől, majd megállt előttünk.
- Foglalj helyet! - bökött a riporter a mellettem található puffra. Nem tudtam nem követni a szememmel, ahogy bátortalan mosollyal az arcán lehuppan mellém. Finoman a kezembe fektette a kezét, majd megrázta a tincseit.

written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3