Miután átmentünk Daphne cuccaiért, és elhaladtunk a Nando's előtt is, csalódottan kellett rájönnöm, hogy a srácok már továbbálltak, esélytelenül lesek be a halálos nyugalommal ebédelők közé. Ahogy megágyaztam Daphnek a mellettem lévő pótágyon, rögtön azon kezdtem el agyalni, mikor lenne a legideálisabb felhívni Zaynt. Vagy egyáltalán fel merjem-e keresni? Kétséges volt,hogy nem-e sajnálatból firkantotta fel a számát, röpke helyzetszülte szánalom okán és ezernyi lehetőség bizonyíthatta volna, hogy ismét nincs szerencsém. Ahogy elmerenghettem volna megbűvölten bámulva a fényképet Jake, a kisöcsém rontott be a szobába, egy szájából kilógó pálcikás jégkrémmel. A csokoládé az orráig beborította az arcát, és a kék szemei fakón világítottak a maszatfoltok mögül. Berregve zuttyant az ölembe, s arcába még inkább belekenve az édességet kitáncolt a szobából, mint egy apró rakéta. Daph felkelt a szundításból, majd álmos szemeket meresztve rám felhúzta a szemöldökét, bár alig lehetett látni a szemébe omló hajtól:
- Még mindig nem hívtad fel igaz? - kitartóan megráztam a fejem, mire ő kikapta a kezemből a telefonomat és a fényképet is. - Ha te nem, akkor majd én.
A karja után kaptam, de teljesen felesleges volt küszködnöm keményen eltolt magától és bepötyögve a számot kihangosította a hívást. Saját szája elé ejtette a kezét, majd rámkacsintott, miközben az ütemes sípolást hallató telefonomat rázogatta örömében.
- Halló, itt Zayn - visszhangzott egy ismerős álmos hang, melytől kénytelen voltam a gyomrom elé kapni. Daphne látva,hogy nem tudok mit kezdeni magammal, hatalmas ütést mért a vállamra, amit felnyögtem és beszédbe kezdtem:
- Szia Zayn. - folytattam volna egy bemutatkozással, de úgysem mond neki semmit a nevem. - Én vagyok a lány a Nando'sból.
Hatalmas köhécselés hallatszott a vonal másik végétől, elfojtott röhögés egy "Baszdmeg,srácok, fejezzétek be", majd reccsenés.
- Ne haragudj - szólt oda mézédesen, majd folytatta. - Meg tudhatnám a neved, szépségem?
- Lilly vagyok - mondtam és felbátorodva veregettem hátba a még mindig nevetgélő Daphet.
- Rendben Lilly. Megtisztelnél azzal, hogy eljössz velem a Nando'sba ma este? - hallható volt a máskor túlontúl biztos hangjában a remegés.
A szemeim Daphnere vándoroltak, akiében csillogást véltem felfedezni és jobb hüvelykujjával az ég felé integetve ugrált az ágyamon.
- Persze, megbeszéltük. - igyekeztem a legszebb hangomon beleszólni a kagylóba.
- 8ra érted megyek,rendben, Szépségem? - az utolsó szót úgy megnyomta, hogy kishíján lezúgtam az ágyról, mire még hozzátette. - Elhozhatom Liamet is? A srácok bulizni mennek, és nem akarom egyedülhagyni.
Borzasztó édes volt, ahogy törődött a haverjával, de mivel én pedig Daphnevel nem tehettem meg ezt rávágtam:
- Rendben, abban az esetben, ha elhozhatom a legjobb barátnőmet. - Dee rázni kezdte a kezét ellenkezve, de Zayn rábólintott és lerakta. Hirtelen még az ajtón berontó kisöcsémet is kilöktem az utamból körbetáncolva a lépcsőfeljárót, majd lerobogtam a konyhába.
- Anyu 8kor elmegyek rendben? - anya gondterhelt arckifejezéssel meredt rám, de miután látta, hogy mennyire izgatott vagyok, helyeslően bólogatni kezdett. Szerettem benne, hogy állandóan rábólintott mindenre nyaranta, tekintettel arra, hogy ez az a három hónap az, amikor szabad vagyok.
- Apu itthon van? - kérdeztem, miután kirámoltam a sminkesdobozból egy szemceruzát meg egy alapozót.
- A dolgozóban számlákat ír, szerintem ne zavard. - rábólintottam, majd elindultam kifelé a konyhából, de mielőtt még hallótávolságon kívül kerültem volna, utánam kiáltott: - Legalább fekete hajú?
- Igen anya - harsogtam, majd feltopogtam az emeletre, de a szobám olyan volt, mint a csatatér a II. világháború után. A ruháim az ágyam szélén hevertek, a kupacok közül alig tudtam kivenni Daphne-t, aki egyrészt a saját ruhahalmába másrészt az enyémbe burkolózott.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése