29. rész (Daphne)

Nem a legjobb munkám. Egyszerűen mostanában már nem tudok úgy írni ahogy régen. Sajnálom, de nekem ez így nem megy..  
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK! 

Egy mély sóhajjal csuktam le a laptopom tetejét. Liam ágyán feküdtem 'fogságban'. Mindenki bejárt hozzám, nehogy megint le merjek csúszni a piálásba, Liam pedig percenként járt be, habár a fiúkkal volt valami programja. Ellenőrzés alatt álltam, ami mondjuk érthető, de roppantul irritált. És, mint valami emlegetett szamár, a barátom be is nyitott az ajtón.
- Megjöttek Lillyék, szeretnéd hogy felküldjem őket? - mosolygott rám az ajtóból, majd egy kicsit beljebb jött.
- Igen légyszives. - mosolyogtam vissza, és félhangosan megjegyeztem. - Ha már ki nem engedsz innen.. - Aztán észbe kaptam, és reméltem, hogy nem hallotta meg. Elképzeltem, hogy érezné magát, ha tudná, mit gondolok arról, hogy így 'fogva tart'. Pedig megértettem, aggódott, de ez engem akkor is irritált. Úgy éreztem magam, mintha egy drogelvonóba lettem volna bezárva, bár biztos voltam benne, hogy egy elvonóintézet SOKKAL rosszabb. A töprengésemből az elmegyógyintézetekről Lilly szakított ki.
- Dee! Sziaa! - ölelt meg, én pedig visszaöleltem, és megmutattam nekik a képeket. Mindketten gondterheltnek néztek ki, majdnem meg is jegyeztem, hogy 'Ez most szépen betett az egy hónapos kapcsolatotoknak'. Mert ugye holnap lesz egy hónapja, hogy összejöttek. De sikerült magam visszafogni. Vissza kell fognom magam a megjegyzéseimmel, különben valakit erősen meg fogok bántani. - gondoltam. Zaynnek ki kellett mennie, valami pasis dolguk volt nekik ötüknek. Lilly próbált velem elcsevegni, csak úgy hétköznapian, de éreztem, hogy nyomasztja valami. Valószínűleg a róla és Zaynről készült képek tettek be neki egy kicsit. Meg hát nem lehet egy alkoholistával egy szobában nyugodtan elcseverészni. Mert mondjuk ki, egy alkoholista vagyok. Egy megromlott, lecsúszott alkoholista.
- Daphne, figyelsz rám?! - hallottam Lils hangját a távolból, de valahogy nem volt lelki erőm rá figyelni. Lehunytam a szemem, és reméltem, hogy leesik neki, hogy egyedül kívánok lenni. Úgy tűnik megértette, mert nemsokára távozott. Felrémlett a memóriámban, hogy amikor nem volt itthon, mennyi mindent megadtam volna azért, hogy láthassam, most meg szinte elzavarom. Időközben megváltozott a nézőpontom, vagy csak már fáradt voltam a folyamatos poénoktól és felvidítási kísérletektől. Nem tetszett, hogy én vagyok a középpontban, legalább is ennyire és ilyen szemszögből. Hátra döntöttem a fejemet és elkezdtem a plafont bámulni.
- Ha még egy valaki benyit, elküldöm a fenébe.. - suttogtam, és komolyan is gondoltam.Emlegetett szamár, Liam be is nyitott.
- Szia, babe, hogy vagy? - dugta be a fejét, majd leült az ágy szélére. Felültem és vettem egy mély levegőt.
- Liam, borzasztóan szarul. Nem tudnátok egy kicsit békén hagyni? Felmegy az agyvizem, hogy folyton bejöttök, megkérdezitek hogy vagyok, de ezt ötpercenkénti rendszerességgel! Nem leszek jobban attól, hogy kérdezgetitek, és attól sem ha próbáltok felvidítani! Igazából azt sem értem, miért vagyok ide bezárva. Mert ne tagadd, Liam, de be vagyok zárva. Itt tartassz, mintha drogelvonóra várnék, és ez engem rohadtul irritál. - Eléggé belenyúlt a hangerőm az üvöltés kategóriába, mire befejeztem, de nem érdekelt. Láttam Liam arcán a döbbenetet, ahogy elüvöltöztem neki a gondolataimat, majd az arca egyre több indulatot tükrözött, és egy leheletnyi megbántottságot. Egyetlen pillanatra átsuhant rajtam, hogy bocsánatot kéne kérnem, és majdnem neki is kezdtem, amikor Liam kezdett rá, a hangjából, ami máskor olyan édes, mint a méz, csak úgy sütött a düh.
- Azért tartalak itt bezárva, ahogy te mondanád, hogy helyrehozzam a hibámat! Nem kellett volna itt hagynom téged, és akkor ez az egész nem történt volna meg, Daphne! Az én hibám ez az egész, nem írtam eleget, és nem szerveztem előbb, hogy velünk jöhess! Érted?! - üvöltött rám, majd megfordult, két hatalmas lépéssel átszelte a szobát, és egy pillanat alatt kint is volt. Már csak a házban visszhangzó dörrenés emlékeztetett rá, hogy itt járt.