A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Lilly outfit - je :)
Nagyon furcsa volt visszamenni a házunkhoz, szinte felismerhetetlen volt Norvégiához képest a környék, a sok fiatallal az utcákon. Zayn egész végig a sapkáját az arcábahúzva követett, így is kaptunk pár megbámulást, ezért inkább én is feltoltam a szemüvegemet.
- Felkészültél? - mosolygott rám a bejáratban, én pedig hirtelen nem tudtam válaszolni. Forró könnyek öntötték el a szememet, és rájöttem, hogy 1 hét alatt is mennyire elhatalmasodott rajtam a honvágy. Vidáman nyitottam ki az ajtót, majd elkiáltottam magam:
- Hahó, hazajöttem! - túlságosan remegett a hangom a meghatódottságtól, de igyekeztem leplezni. Anya megdöbbent arcát láttam megjelenni a konyhafordulóban, de egy pillanat alatt elémrohant, megpörgetett és szorosan átölelt.
- Lilly! Nagyon hiányoztál - sóhajtozott, mintha egy évre mentem volna el. Zayn kellemetlenkedve markolászta a tenyeremet, de nemsokára előbukkant Jake is. Először mintha nem tudná feldolgozni mi történik vele elkerekedtek kék szemei, majd a lábamnak csapódva kezdett el szorongatni.
- Szia Jakie - üdvözöltem nevetve, majd elengedve Zayn kezét felemeltem a földön csúszó öcsémet. - Hoztam ám neked valamit!
A tekintetemmel apát kerestem, de sikertelenül nézegettem be a szobákba, miközben figyeltem, ahogy Jake vadul csomagolja ki az ajándékát. Egy norvég zászlós plüssmacit kapott,mert tudtam hogy az ilyenekért odavan.
- Apa hol van? - szakadt ki belőlem hirtelen.
- Üzleti úton...- sóhajtott anya, mivel valószínűleg látta előre a reakciómat. Halkan káromkodtam egy cifrát, majd hangos sziszegés szakadt ki belőlem. A küszöb felé indultam, és a tenyerembe csaptam az arcomat. Szerencsétlennek éreztem magam, amiért mindig az én apámnak kell elfoglaltnak és elérhetetlennek lennie. Annyira mennék vele reggelizni valahova, szívesen néznék vele még meccset is, de egyszerűen annyira sem volt képes, hogy bemutatkozzon Zaynnek pár hete... tudtam, hogy ez most nem az ő hibája, elvégre nem tudhatta mikor toppanok be,de a helyzet annyira,de annyira jellemző volt, hogy hirtelen képes lettem volna felüvölteni. Visszafojtottam a haragomat, és nyugodtan elbúcsúztam anyáéktól, de legbelül annyira fájt az egész.
Újra kommandó-üzemmódba kapcsolva elindultunk az utcán és láttam Zaynie-n, hogy meg akar vigasztalni, de el akartuk kerülni a lesifotóssal való találkozást ismét. A szupermarketig gyalogoltunk, ahol gyorsan leakasztottunk egy kocsit és szinte settenkedve haladtunk a sorok között. Gyorsan lekapkodtam minden szükségeset, és éppen elértük volna a pénztárat, amikor sikerült beletolnunk valakibe a kosarat. Zayn határozottan ellenállva nem szólalt meg, így egyedül maradtam, hogy sajnálkozzak.
- Elnézést, borzasztóan sajnálom, én csaak..- remegő hangszínen segítettem felszedegetni a földről az ismeretlen holmiját, egészen addig, míg össze nem találkozott a tekintetünk. El sem hittem, hogy Jessiet látom ott, és látszólag ő is rendkívül meglepődött. Az arcán mézesmázos mosoly húzódott végig, és erőteljesen a hátam mögött 'bujkáló' Zaynt pásztázta.
- Lillian ! Gyönyörű vagy édesem és ha nem tévedek, te pedig... - mielőtt még mindenki előtt fennhangon elszólta volna magát lepisszegtem.
- Jess, kérlek ne csináld.. - susogtam, de látszólag a gonoszság, amit régen 'Morcika' rejtegetett magában, most előbukkant.
- Lils, tudod nagyon megbántott, hogy nem szereztél nekem jegyet Norvégiába... elvégre a talkshowban volt időd szerepelni, nem igaz? - olyan sistergő hangon beszélt, hogy az egész áruházban az ő szavai visszhangoztak. - Szóval nyugodtan lebuktathatlak titeket. Nagyon kapna rá a sajtó, nem igaz?
- És mi előnyöd lenne belőle? - szólalt, meg Zayn és megszorította a csuklómat. - Jegyet nem fogsz kapni, az biztos. Én kértem meg Lilly-t, hogy az ilyen érdekembereknek, mint te, semmiképp ne osszon ingyen. És rendben van... kiabáld el a nevemet! Az azon nem változtat, hogy én és mától kezdve a fiúk mit fogunk gondolni rólad.
Jessie elhallgatott, és a semmibe meredve továbbállt, miközben hallottam, hogy morog a fogai közt valamit.
- Nem kellett volna - nyomtam egy puszit Zayn arcára, úgy, hogy senki ne szúrja ki. Láttam rajta, hogy eléggé feszült, ezért inkább nem boncoltam tovább a témát, inkább sietve beálltam a sorba.
Miután fizettünk kicsit lassabb tempóban indultunk hazafelé, de ahogy kiléptünk a bevásárlóközpontból a telefonom búgni kezdett a zsebemben. Daphne számát látva kissé megörültem:
- Szia Dee! Hogy vagy?
- Lilly, jobban, de azt hiszem hívnotok kéne egy taxit. - hadarta olyan sebességgel, hogy belegabalyodott a nyelve. - Azt hiszem rajtatok van pár fotós. A twitter és a 1D - Europe faces profilja nonstop új képeket dobál fel rólatok, szóval siethetnétek..
Zayn nem is tudta mi történik, magam után húztam, majd elkapva az első szembejövő taxit, beültünk, és villámgyors fuvart kértünk. Csak magas jattal vitt el minket, de próbáltam arra koncentrálni, hogy meglógjunk az újságírók elől. Miután elmagyaráztam, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnünk, borzasztó mély haragot éreztem Jessieke felé... legszívesebben pofonvágtam volna,de igyekeztem uralkodni az indulataimon. Nem szívesen láttam volna magam viszont ebben az állapotban címlapokon. Ugyan nem voltam talán olyan borzalmas, de az elmúlt átvirrasztott éjszaka után, bele sem mertem gondolni, hogy még esetleg a napszemüveg alól is kivillannak a karikás szemeim.
- Az a csaj... komolyan mondom, és mi még bemondjuk, hogy imádunk mindenkit... - idegeskedett Malik. Próbáltam lenyugtatni, de egyszerűen a családlátogatáshoz és a vásárláshoz képest a 1D-ház családi idillnek tűnt. Az az egy dolog biztató volt, hogy Daph már viszonylag frissen beszélt velem és az egy kis másnapos fáradtságon kívül sem sírás, sem hasonló nem hallatszott ki a hangjából.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
Szupii lett mint mindig:)<3 ugyesek vagytok :)
VálaszTörlés