26. fejezet (Daphne)

Meghoztam az újabb részt. Kicsit dramatikus hatásúra akartam megírni, remélem sikerült, és elértem a kellő hatást. Rövid rész lett, de azért remélem tetszik. :)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!

* Liam szemszöge *
Vidáman cseverészve ültünk az autóban. Az otthoni környék mindenkit feldobott, Lillian is izgatottan várta, hogy láthassa a legjobb barátnőjét. Én Daphne gondolatára is feltöltődtem, hihetetlennek tűnt, hogy alig fél óra, és a újra átölelhetem. Zayn és Niall nagy gonddal tervezgették, hogy lepik meg a barátnőmet, mivel az éjszaka közepén voltunk. Amikor kezdtem felismerni a házakat, és tudtam, hogy közeledünk. Nőttön nőtt bennem az izgalom. A kezemben szorongattam Dee ajándékát, és elsőnek tolakodtam ki a kocsiból, akikor az megállt a ház előtt. A többiek méltatlankodva morogtak, de én nem vártam meg őket, nyitottam a kaput, és majdnem elrontottam a tervem. Harry figyelmeztetett, hogy elrontom a meglepetést. Louis vette kezébe az irányítást - Kevinnel együtt - és hihetetlenül halkan kinyitotta az ajtót. Az a szag, ami megcsapta a csapatot, mindenkit megállított. Alkoholszag és valami más, amit nem ismertem, egy meleg fuvallattal áramlott ki a házból, mintha az hetek óta nem lett volna nyitva. Kicsit meghökkenve léptünk be, és hallottuk, ahogy a tévé a tinédzserszex veszélyeiről harsog. Ezen kívül ijesztő volt a csend, főleg hogy sehol se volt senki. Főleg nem Daphne. Felkapcsoltuk a villanyt, és mindenki hátrahőkölt. Lily még fel is sikoltott. Mindenhol alkoholos üvegek, üvegszilánkok és pia volt szétfolyva a padlón, és lábnyomok vezettek az egyik szilánktengertől az emeletre. Esküszöm, olyan volt, mint egy horrorfilm díszlete. Először azt gondoltam, hívom a rendőrséget, de erőt vett rajtam a bátorság és az ajándékot Hazz kezébe nyomva felrohantam az emeletre. Daphne szobája előtt megtorpantam. Az ajtó félig nyitva volt, és elfojtott szipogás hallatszott a szobából. Belöktem az ajtót, és én is majdnem felsikoltottam, bár nem tettem, de közel voltam hozzá. Egy magzatpózban lévő alak kuporgott a sarokban. Amint rájöttem, hogy az Daphne, odarohantam és letérdeltem mellé.
- Daphne, jézusom, mi van veled?! - üvöltöttem rá, mire még jobban összehúzta magát. Igyekeztem közelebb férkőzni hozzá, de ő csak eltolt magától. Az ijedtségemet hamar felváltotta a megdöbbenés. - Daphne Jones, az isten szerelmére, mi a frász van veled?! Szólalj meg!
- DAPHNE! - kiáltott fel Lily is, és a szobában hirtelen világosság támadt. A barátnőm végre reagált valamit, bár azt kívántam, inkább ne tette volna, mert magas, éles hangon felsikoltott hogy 'AH, A FÉNY!'. Majdnem olyan volt, mint Louis az X-Faktor idején, csak sokkal kevésbé vicces. Átöleltem, de küzdött ellene. Olyan volt, mintha egy elmebeteggel harcoltam volna, de.. nem akartam elhinni, hogy Daphne megőrült. Az nem lehet.
- Fiúk, menjetek ki.. - hallottam Lilliant, ahogy kitessékeli a fiúkat, majd lekuporodott mellém. - Istenem, Dee, mi van veled? - Olyan mértékű zokogás szakadt ki Deeből, hogy megugrottunk, én is és Lily is. Átöleltem, és csitítgattam. Lilly közben teljesen elsápadt.
- Mi az, Lils? - kérdeztem tőle, de ő csak Daph lábaira mutatott. Odakaptam a tekintetem, és megláttam a lábából kiálló üvegszilánkokat és a vért.
- Úristenem.. szólj Zaynnek, hogy hozzon kötszert fertőtlenítőt és fájdalomcsillapítót. - néztem rá kérlelve, mire mereven felállt, és kisétált. Én elkezdtem beszélni Deehez, nyugtatni. Később fogalmam sem volt, mit hordtam össze neki, de nem is az számított. Beletelt vagy öt percbe, mire meg tudott szólalni.
- Li.. Liam? - kérdezte, mire még szorosabban átöleltem, és bólintottam. - Sajnálom.. az.. azt hiszem elvesztettem a kontrollt.. - suttogta. Könnyeket éreztem a szememben, de igyekeztem nem összetörni. Magamat hibáztattam, hogy itt hagytam. Nem küzdöttem azért, hogy velünk jöhessen, nem küldtem neki videókat, csak sms-t, telefonálni is alig volt időm. Borzasztó bűntudat nyomta a vállamat, így csak az ölembe húztam a barátnőmet, és fogtam a kezét, amikor Lilly a lábát fertőtlenítette. Miután végzett, egymásra néztünk, és az ő szemeiben is láttam a döbbenetet. Én ennél többet éreztem, valódi bűntudatot, olyat, amilyet még soha. Odahajoltam Daphne füléhez.
- Annyira sajnálom.. szeretlek..