18. fejezet (Daphne)

Sorry guys.. igyekeztem NEM unalmasra írni, de szerintem ritka szarul sikerült.. Hát, jó olvasást.
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!

Amint mindenki eltűnt a házból a hozzátartozóik nélkül, borzalmasan egyedül maradtam. Úgy éreztem rám szakad a ház, így felkóvályogtam Liam szobájába. Igyekeztem mélyeket lélegezni és nem elbőgni magam. Nézegettem a fotóit, a ruháit és egyszerre kitört belőlem a sírás. Leborultam az ágyra, amikor érkezett egy sms-em Lilstől. Az első pár percben úgy voltam vele, hogy rohadjon meg, akkor sem válaszolok, de rájöttem, hogy ez gyerekes viselkedés. Hiszen tehet ő arról, hogy szerencsés és a barátommal, valamint az ő barátjával mehet a turnéjukra? Hát persze, hogy nem. Visszapötyögtem neki, és bekapcsoltam a tévét. Az adón épp a híradó ment, egy hírbemondó mögött a repteret véltem kivenni. Felnyögtem, mert sejtettem, hogy mi lehet. A félelmem be is igazolódott, amikor bevágták a millió tomboló Directionert, és a híradós elkezdte a kis monológját.
' A brit popbanda, a One Direction ma indult el két hónapos európai turnéjára, ahová a banda új gyakornoka is velük tartott. Délután rajongók százai táboroztak a reptéren, hogy elkaphassák kedvenceiket, de ők nem nyilatkoztak, nem osztottak autogrammot. Nos, érdekes.. A turné első helyszíne Norvégia fővárosa.. '
Sikítva nyomtam ki a tévét, a távirányítót a földhöz vágtam és könnyekkel küzdve rohantam fel az emeletre. Tudtam, hogy nincs semmi értelme, de bemenekültem liam fürdőszobájába és bekulcsoltam az ajtót, habár senki nem volt a házban rajtam kívül. Kínomban nevetni kezdtem és a homlokomat a csempének támasztottam. Nem akartam tudomást venni a körülöttem lévő dolgokról. Kicsit úgy éreztem, rám szakadt a világ, pedig nálam sokkal rosszabb helyzetű emberek is léteznek. Órákig ülhettem a fürdőben, nézegetve a tusfürdőket és a samponokat, na meg Liam hajvasalóját, mire lenyugodtam. Mélyeket lélegezve léptem ki újra a külvilágra, és úgy döntöttem, elmegyek sétálni. Nem váltottam rejtőzködő üzemmódba, hiszen Liam nélkül elég felismerhetetlen vagyok. Legalább is ebben bíztam. Kiléptem az utcára, ami a megszokotthoz képest zsúfolt volt. A jó idő sok embert vonzott az utcára. Kapásból legalább három kutyát láttam a gazdájával sétálni, és elöntött a vágy, hogy magamhoz öleljek egy kutyust. Mielőtt nagyon furán néztek volna rám, elindultam valamerre. Nem igazán néztem, merre megyek, a lényeg az volt, hogy nem az emlékekkel teli házban ücsörgök, mint egy antiszociális balfék. A zsebem felé nyúltam, hogy zenét hallgassak, amikor leesett, hogy otthon hagytam. Azzal a lendülettel fordultam vissza. Amikor visszaértem és láttam, hogy a telefonom nem tűnt el, kisétáltam a kertbe és leheveredtem a fűre. Próbáltam élvezni, hogy a barátom házában vagyok, ami nem mellesleg a 1D ház, az idő jó és nyár van. Bentről Liam édes hangja hallatszott, ahogy a Little Things-t énekelte. Rohantam felvenni, mert bár nem reménykedtem benne, hogy Liam vagy Lilly hív, izgalomba jöttem.
- HALLÓ?! - kiabáltam bele a készülékbe, mert hihetetlen izgatott voltam.
- Daphne! Mi az, épp maratont futsz? - viccelődött Liam, majd komolyra váltott. - Annyira jó, hogy hallhatom a hangod. Nem vagyunk ugyan olyanok nélküled. Nagyon hiányzol a csapatból édes..
- Jajj, Li. Ne mondj ilyeneket, mert tudod, hogy elsírom magam. Mi a helyzet a turnén? Jól vagytok?
- Persze, persze, de mesélj. Otthon minden rendben? Nem vagy nagyon egyedül? - Rendkívül aggodalmasnak hatott a hangja. Igyekeztem megnyugtatni.
- Semmi gond. Takarítok, kimosom Niall ősrégi, pizzával borított alsóit, amiket az ágya alatt találtam. Meg selejteztem Harold macskás posztereit.
- HOGY MIT CSINÁLTÁL A POSZTEREIMMEL?! - üvöltött Harry a telefonba, olyan hangosan, hogy majd' megsüketültem.
- Semmit, Harry.
- Oké! - válaszolt vidám, 'cupcake' hangon, majd ismét Liamé volt a telefon.
- Mondom, hogy ne aggódj Liam, szétválogattam magamnak ennivalót és megfőztem a leveleket. - Hirtelen, nem értem miért, de Liam hatalmas nevetésben tört ki.
- Mi van Liam?! - tudakoltam tőle.
- Azt mondtad, hogy 'szétválogattam magamnak ennivalót és megfőztem a leveleket'. - nyögte levegő után kapkodva. Vele nevettem.
- És Lillyvel mi van? - érdeklődtem.
- Jelenleg épp 'dolgozik', Zayn vele van. Mindannyian jól vagyunk, de akkor is. Hiányzol. Nem tudom, hogy fogom kibírni azt a két hónapot. Várj, megjött Lilian, itt kéreget a telefonomért. Odaadjam neki?
- ADD MÁR ODA NEKI! - visítottam bele, alig várva, hogy halljam Lils hangját. Közben reménykedtem, hogy nem sértettem meg nagyon Liamet.
- Dee! Jézusom, annyira hiányzol, és azt kívánom bárcsak itt lehetnél. Látnod kellett volna azt a tömeget, ami a repülőtéren volt.. - fogott volna bele a féléves beszámolóba, de félbeszakítottam.
- Láttam. Benne voltatok a híradóban, Lils!
- Nee.. - nyögte, majd sóhajtott. - Nem baj. De akkor is, Daphne, ez a hely naggyon menő. Veled mi van? Nagyon egyedül vagy ugye? Annyira sajnálom.. - Éreztem a hangján a hiperaktivitást. Igazából én is rettenetesen boldog voltam, hogy hallhatom.
- Semmi baj, Lils! Megvagyok, és csak két hónap. El tudom látni magam.. - nyugtattam meg.
- Daph, Liam nagyon nyűgös, szóval visszaadom neki a telefont, mielőtt szétesik itt nekünk.. Szia, puszi! - Azzal át is adta. Beszéltem még pár szót Liammel, aki vagy ötször elismételte, hogy hiányzom neki és szeret. Nem gondoltam volna, hogy ennyire, de azért jól esett, és én sem maradtam el a szeretetem kifejezésében tőle. Telefonon át.
- Édes, nekem mennem kéne.. Louis szólt, megbeszélés van.. - mondta elhaló hangon, mire nevetve útjára küldtem, nehogy megérezze rajtam a fájdalmat. Miután ezer 'szeretlekhiányzol'-lal elköszöntünk egymástól, újra jött a jól ismert letargia..

written by Dahpne.