17. fejezet (Lilly)

                                                                Lilly outfit-je :)

 Döbbentem bámultam Liamre, majd Daphnere, csak kapkodtam a fejem, nem is értettem mi történik. Amint az agyamban helyreraktam a sorokat, Zayn nevét üvöltözve rohantam le a lépcsőn kishíján felbukva az egymást összekaparni próbáló srácokban. Zaynie lassan felemelkedett a többiek mögül, de mivel láttam az arcán a bánatot, így a 'KÉPZELDEL' hangnememből lelassítottam.
- Van egy jó hírem - lelkendeztem kissé visszafogottabban. - Tudod jelentkeztem még érettségi után egy zenei produceri képzésre. Már írtak egy e-mailt régebben, hogy egy bandához kéne mennem segédnek, illetve programszervezőnek. Most derült ki, hogy igéretesnek találták a jegyeimet, és egy igazán híres banda európai turnéjára kértek fel.. Egy NAGYON híresére.
Zayn gyanakodva nézett rám, még mindig nem esett le neki, hogy az én gyakornokságomnak miért kéne örülnie.
- Egy britt bandánál. - erre még értetlenebb képet vágott. - A ti turnétokon te lüke!
- KOMOLYAN? - mosolyodott el erre és kezdte ő is megérteni, hogy történt. - Tényleg vártunk egy gyakornokot... JAJ..
A fiúk is igyekeztek magukra erőltetni egy kis életkedvet, de látszott rajtuk, hogy a Liam-Lou ellentét teljesen szétszedi a bandát. Ekkor esett le, hogy szegény Daphet is faképnél hagytam a hírrel, pedig szegény borzasztóan tépelődhet a banda sorsa miatt. És még én is itt hagyom. Amilyen gyorsasággal lejöttem, olyan gyorsan vágtattam fel Liam szobájába, ahol Dee és Leeyum is elég lehangoltan feküdt az ágyon.
- Srááácok. - kezdtem bele a mondandómba,de láttam rajtuk, hogy nem túl lelkesek. - Figyeljetek, Lou piás volt és melyik dilis haver ne használta volna ki.. Nem igaz?! A másik, hogy a ti barátságotok sokkal erősebb annál, hogy egy kis alkohol megingassa. NEM IGAZ?!
Daph könyörgően nézett Liamre aki elgondolkodóan ült fel az ágyon és arcát kétségbeesetten temette a tenyerébe. Ebben a pillanatban kicsapódott mögülem az ajtó és csak egy világító kék szempárt láttam átsuhanni a szobán.
- Do you want forever LILOO? I wanna be forever Lilooooo... - Louis olyan átérzéssel kezdte el énekelni az alábbi sorokat, mintha a Forever Youngot szólózná egy koncerten. - So i just wanna live with Liam...
Daphne arcáról a stressz és a nevetés legörgetett pár könnycseppet, majd egy halvány mosolyt Mr. Payne arcán is fel lehetett fedezni. Miután Lou befejezte a szerenádozást érdeklődően nézett Liamre, akinek tekintete újra szorongóvá vált. Szinte egyszerre löktük vállba Daphfel, amire Leeyum felugrott, és mintha egy éve nem látták volna egymást Louis-val, amolyan haverosan átölelték egymást.
- BÉKE? - szabadult fel Lou, majd Liam bólogatására. Leugrándozott a lépcsőn, hogy mindenkinek bejelentse a hírt. A gyomorgörcsöm még mindig nem múlt el,de határozottan lehetett érezni, hogy a légkör nyugodtabb lett a házban. Elindultam Daphfel az oldalamon ránézni az öcsémre, aki sosem bírta a veszekedéseket. Az elmúlt napokat gyakorlatilag csak egy épületben töltöttük, és hiányzott a kis idegesítő rosszcsont társasága. A házban végre oldottabb lett a hangulat és a fiúk elvonulhattak próbálni. Az öcsém kissé kábán fetrengett a kanapén és feszülten tördelte a kezét, majd összegömbölyödve dőlt el újra.
- Mi a baj? - ugrottam be mellé, ő kissé meghökkenve ült fel.
- Holnap megyünk haza, ugye? - kérdezte remegő hangon, és bal hüvelykujját a szájába mélyesztette. 3 éves kora óta nem láttam ujjat szopni, azt igérte, hogy leszokik róla, elvégre jövőre iskolás lesz. Még egy darabig rágta a már így is szinte lecsonkult ujjacskáját, aztán elkezdte rázni a zokogás:
- HAZA AKAROK MENNI!
- Eléég - próbáltam nyugtatgatni, sikertelenül. - Hiszen itt van Niall bácsi. És holnap már haza is megyünk!
Vigasztalhatatlanul zokogott, és az arcát belefúrta a felsőmbe. El sem akartam hinni, hogy amint az egyik probléma megoldódott jött a másik, aminek kezelésére ötletem sem volt. Szép higgadtan karonfogtam Jake-t és elkezdtem rángatni a stúdió felé, majd mikor az ajtó elé értünk finoman kopogni kezdtem. Bentről még a hangszigetelésen keresztül is a Kiss You dallama szűrődött át, majd egy halk 'basszus',a zene elhallgatott és Harry feje bukkant elő az ajtón.
- Srácok, azt hiszem hazaviszem Jakie-t. Szegénynek sok volt a távollét. - húztam el a számat, majd a még mindig szipogó öcsémre pillantottam. Harry arcára elkeseredettség ült ki, majd megdörgölte az öcsém haját és bekiabált Zaynért. Ő rögtön kirohant, hallottam is, ahogy fellök egy állványt, majd az ajtóban termett. Tekintete kérdően pásztázta az arcomat:
- Haza kell vinnem az öcsémet. Kicsit sok volt neki a 1D-ház.
- Kishaver - ejtette Zayn a kezét Jake vállára. - Nagyon jó ám itt. Ha gondolod megnézheted a próbát is.
Jakie-t ez a lehető legkevésbé sem vigasztalta, a felsőmbe gyűrte az arcát és keservesen zokogni kezdett. Zaynievel váltottunk egy gyors csókot - amely nem mellesleg fantasztikus volt - majd beintettem a fiúknak. Louis még utánamkiabálta, hogy másnap reggel 9-re menjek át, hogy megbeszélhessük a turné részleteit, aztán bezárták a stúdió ajtaját. Ahogy felkaptam egy pulóvert, meg összeszedtem a cuccainkat, szembetalálkoztam az éppen medencézni igyekező Daphnevel.
- Rendbenvagy? - néztem rá, elvégre az elmúlt órák rendkívül stresszesen teltek.
- Mostmár - erőltetett egy mosolyt, aztán folytatta: - Hova mentek?
- Haza... nem igazán bírja már a szobája nélkül. - feleltem röviden, de tudtam, hogy igazából anyáék hiányoznak neki.
Az utcán Jake sírása kezdett csendesedni, de nem mertem fejtegetni a problémáját,mert féltem, hogy még inkább elkeserítem. A ház illata, és a fiúk házánál lényegesen kisebb belső tér valóban otthonosan hatott, jó volt végre visszajönni. Kipakoltam a cuccokat, majd a hűtőben ebéd után kezdtem kutatni, elvégre 3 óra elmúlt már. Összecsaptam egy száraz tésztát sajttal, de be kellett vallanom, hogy a szakácsművészetemen van még mit csiszolni. Jake-t fel tudtam egy kicsit dobni azzal, hogy leültem vele Ki nevet a végén? -ezni, és beszélhetett anyáékkal is, akik 6 óra után picivel telefonáltak, hogy hajnalban érkezik a gépük. Beszámoltam nekik a főiskoláról is,és már éppen nyugodtan letettem volna, mikor jött a bökkenő;
- Drágám, értékelném, ha átmehetnénk veled beszélni a fiúkkal. Úgyis szeretném megismerni a barátodat. - felsóhajtottam, de rábólintottam. Elvégre 2 hónapra elutazom, és mégsem lehet akárkikkel... Az este lassan telt, elkezdtem egy bőröndbe a jelentkezési lapjaim nagy részét meg pár ruhát pakolni,de beláttam, hogy a pici utazótáskám nem lesz elég. Kicibáltam a garázsból egy hatalmas bőröndöt, majd újrarámoltam háromszor a cuccokat, és már úgy döntöttem, hogy feladom mikor csöngettek. Lassan felálltam a ruhakupacok közül és kiszlalomoztam az ajtóig, amelyet gyanakodva tártam ki.
- Szia Szépségem! - mosolygott rám Zayn, majd átölelt. Hirtelen az arcomra görcsös mosolygás húzódott, és szorosan megöleltem.
- Hát, te? - tessékeltem be, miközben Jake után üvöltöztem, félve hogy a ruháim alá fulladt.
- Gondoltam benézek, tudod épp lerobbant a kocsim - humorizált majd felvett a földről egy melltartót.
- Bocs, nem alkalmas most a ház vendégfogadásra. Segítesz pakolni? - téptem ki a kezéből a ruhadarabot, amit még mindig erősen szorongatott.
- Miért is ne? - vetette oda, aztán bemélyedtünk a szekrényembe. Igazából felesleges volt válogatnunk,mert Zaynie ötletére az extrém helyzetekre is pakoltam, így az összes ruha a bőröndbe került. Ezután egy kézitáskába pakoltam három 100-as papírzsepit, meg egy jópár személyes cuccot, aztán kifulladva dőltem ki. Zayn is mellém feküdt, majd kezét a derekamon pihentette, egészen addig még Jake be nem rontott. A hajából csöpögött a víz, és a pizsama felsője fordítva volt rajta, így bekísértem a fürdőbe, hogy rendbetegyem. És még nem értettem anyáék miért feszengenek annyit... Miután Jake-nek Zayn mesét is olvasott, elaludt, így végre kettesben lehettem Zaynie-vel.
- ÚRISTEN. Majdnem elfelejtettem... - húztam el a számat. - Anyu ragaszkodik hozzá, hogy indulás előtt beszéljen veled/veletek.
Zayn elmosolyodott:
- Anya és a húgaim meg akarnak ismerni. Szóval végülis megoldható lenne - helyeselt.
- Na, jó, akkor már két okom lesz izgulni - húztam a térdemet a hasam elé, majd az ujjaimat végigfuttattam Zaynie haján. - Elképzelhetetlen, hogy holnapután már Norvégia, aztán Finnország és Svédország...
- Csodás lesz. - nyomott puszit az arcomra. - A szüleid mikor jönnek?
Ezt olyan sokatmondóan kérdezte, hogy kénytelen voltam elröhögni magam:
- Hajnalban, úgyhogy nem hiszem, hogy ajánlatos lenne itt aludnod. Különben is, a fiúk várnak. Készülnötök kell.
Zayn arca szomorú kiskutyáévá kezdett hasonlítani, de megértette a helyzetet és hosszú csókkal vártunk el.
- Akkor holnap! - nézett még sokáig a bejáratból. Annyira mesés volt szemezni vele, hogy szinte vonakodva csuktam be az ajtót.
Másnap reggel egyébkémnt sem tudtam sokáig aludni,de amint meghallottam, hogy zörög a zár, kiugrottam a paplan alól és pizsamában ugra-bugrálva vártam anyáékat az ajtó előtt. Jó volt megölelni őket újra, és akármennyire nyúzottak voltak, érdeklődve hallgatták a válaszokat a kérdéseikre. Apa óvatosan kérdezett rá a Zayn-témára, majd szúrósan megjegyezte, hogy már ma este elmegyek, pedig még csak most jöttek. Sajnálkozva csináltam nekik rántottát, aztán én is leültem melléjük reggelizni, de a szívem már a torkomban dobogott. Anyáék ledőltek egy picit pihenni, én pedig 6 órától kezdve készülődtem, valamint telepakoltam még egy kis bőröndöt a kintmaradt holmikkal. Végül csak anya jött el velem a 1D-házhoz, apától és Jaketől pedig már előbb elbúcsúztam. Az utcán jópár autó állt, én pedig remegő gyomorral léptem be a már jól ismert kertbe, majd anyával átvágtunk a teraszon.
- Hahó! - erőltettem meg a hangomat, de éreztem, hogy a torkom csontszáraz. Daphne lépett ki, karjában egy tálcával és jópár pohár limonádéval, majd hangosan kiáltozva üdvözölt minket. Beléptünk a már otthonosan mozgó Dee mögött a házba, ahol hirtelen nem is tudtam azonosítani az embereket. Egy pillanat alatt háromfelé szakadtam, egyik oldalról Doniya, másik oldalról Waliyha és alulról pedig Safaa rángatott.
- LILIAN! - mondták kórusban a lábamat szorítva. Eközben anya eltűnt mellettem, és mire analizáltam, hogy a fiúk családjai látogatták meg őket a turné előtt, anya már Zayn mamájával beszélgetett. Miután sikerült kissé távolabb kerülnöm Zaynie tündéri húgaitól mindenkinek bemutatkoztam, majd leültem Eleanorral, megvárva, hogy végre kapjunk egy kis teret. Nagyon szimpatikusnak tűnt, biztatott, hogy majd hozzászokom ehhez is, és hogy nyugodtan adjam önmagamat. Pár percen belül Zayn anyukája támadott le, és lelkesen kérdezgetett mindenféléről, bár leginkább a kapcsolatunkat próbálta elemezni.
- Srácok - emelte fel a hangját egy kicsit Lou, amint leereszkedett El mellé a kanapéba. - Egy kicsit csendesebben!
Végül mind az öt srác körénk gyűlt, és komoly témára térhettünk. Először is anya kezdett szónokolni a fiúknak, és már előre féltem, hogy agymosás-jellegű lesz, de szerencsére közvetlen hangnemben vágott bele a mondandójába:
- Fiúk, csak annyit kérek, hogy vigyázzatok Lillyre. Főleg te, Zayn! - mosolygott a barátomra anyu, mire én is elmosolyodtam. - Ez az álma, és remélem, hogy segítetek neki valóraváltani.
A srácok, akár öt mintadiák lelkes bólogatásba kezdtek, majd Liam és Harry elindultak egy hatalmas állványért, amelyen különböző lapok feküdtek. Először a turné menetét tárgyaltuk meg, a térképen 9 állomás volt megjelölve. Mivel még tapasztalatlan voltam a mellettem ülő Niall elmagyarázta, hogy ez 2 hónapra viszonylag húzós, de bírni fogom. Elmondták, hogy a hangolásért, szervezésért és biztonságért fogok felelni, ezért kicsit úgy éreztem magam, mint egy biztonságiőr. Megkaptam egy VIP-kártyát, pár fontosabb iratot és a Norvégiába szóló repjegyet. A továbbiakban már arról volt szó, hogy hogyan van leosztva a turné. Az eddigi programszervezői tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy még elég rendezetlen, de elintézzük, hogy a fiúk tudjanak szusszanni is. Amint én is alakítottam a diagrammot, elkezdtem hivatalosnak és magabiztosnak érezni magam a társaságban. Jó érzés volt, hogy mindenki érdeklődve figyeli az ötleteimet. Eközben Liam és Daphne látszólag kihasználtak minden pillanatot az együttlétre, és szinte láttam a közelgő elválás fájdalmát az arcukon. Ellentétben Louis és Eleanor tekintetével, melyből nyugodtság áradt, mintha ezt meg lehetne szokni.
Dee miután hivatalosból ismét oldottabb lett a hangulat El-lel kezdett el társalogni a teraszon, aztán végre rám is jutott egy kis ideje, Liam és újdonsült barátnője mellett.
- Ugye tudod, hogy másfél éve még kiszúrtad volna a szemét? - jegyeztem meg szarkasztikusan, miután ketten maradtunk az erkélyen. Elnevette magát, majd szónoklatba kezdett:
- Igérd meg, hogy vigyázol magadra!És persze Liamre... - mondta, és a gúnyos hivatalosságából hirtelen elérzékenyült hangszín kezdett kibontakozni. Más esetben 'nehogy elsírd magad,te lüke' választ kapott volna tőlem, de az én szemembe is könnyek szöktek. Magamhoz öleltem a legjobb barátnőmet majd rájöttem, hogy azzal, hogy az álmom valóra válik, minden pillanatban kötődni fogok ehhez a kisvároshoz.
- BORZASZTÓAN fogsz hiányozni - szipogtam, majd felemeltem az arcát, amelyet a térdébe nyomorgatott. - Minden egyes nap skypeolni fogunk majd, mindent elmesélek és...
Nem találtam a szavakat. Eddig EGYÜTT vágytunk arra, hogy a jótékonysági fellépéseken kívül elmehessünk egy 1D-koncertre, együtt jártunk a Nando's-t és egy pillanatra úgy éreztem, hogy belekapaszkodom Daphne-be és nem megyek sehová. A fájdalmas csendet Zayn hangja törte meg, éppen a még búcsúzkodó vendégeket kísérte ki a kocsikhoz. Elköszöntem mindenkitől, majd legutoljára anyához rohantam oda, aki a kezembe nyomta a fontosabb papírjaimat és magához szorított.
- Vigyázz magadra! - fátyolosodott el a tekintete, majd hogy ne lássam sírni, nyomott egy puszit az arcomra és elsietett. Én is egészen meghatódtam, de Zayn időben kapcsolt és átkarolva a derekamat betolt a házba.
- Srácok, szedjétek össze a bőröndöket! - harsogta Zaynie az ajtóból, majd a faliórára vándorolt a tekintete. - 5 perc múlva jön a kocsi!

written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3