10. fejezet (Daphne)

Először is köszönjük a kommentet, Miranda! <33  
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!

Ahogy Lils elvonult Zaynnel, összenéztünk a fiúkkal. Talán, hogy én nem voltam annyira benne a fiúj életében hirtelen, mint Lilly, vagy a délutáni Jake-es eset, de valami nyomasztott. Talán egyszerre a kettő. Liam és Louis folytatták a boxmeccset, amit a barátnőm félbeszakított, mostmár Jake is csatlakozott Niallhöz, aki épp pompom-lányt, akarom mondani pompom-fiút játszott. Miután kicsit megint kiszorultam a társaságból, kimentem gondolkozni az elég magasan lévő erkélyre. A ház legmagasabb nyitott pontja volt, ahonnan az egész vidéket lehetett látni. Nekidőltem a korlátnak, és lepörögtek a fejemben a medencés eset képei, mint valami megállíthatatlan, borzalmas film. Felelőtlen voltam, amikor Jake-et karúszó nélkül eresztettem a medence közelébe. Annyira elfeledkeztem róla, hiszen mi Lilsel egyszerre, szinte túl könnyen leszoktunk a karúszóról. Valamint Liamen gondolkodtam. Megcsókolt, igen. De azóta alig két szót váltottunk, de követtem, mint egy pincsi. Nem mintha el akart volna tűnni előlem, de akkor is. Nem úgy nézett ki, mint aki zavarban van. Inkább megnyílt, csak nem felém. Annyira elmerültem a saját problémáimban, hogy riadtan kaptam fel a fejem, amikor valaki rácsúsztatta a tenyerét a derekamra. Próbáltam megfordulni, de az a valaki nem engedte, és akkor már sejtettem, hogy nem Lilly az. Bár, ő alapból nem fogdosna, főleg, hogy most szerzett magának egy szexi új pasit.
- Meglepetés. - suttogott a fülembe Liam, mire részben megnyugodtam. Egy fiúkkal teli házban sosem lehet biztos az ember. Még jobban igyekeztem megfordulni, csak hogy lássam, de nem engedte, csak a vállamba fúrta az arcát, mire engedtem, nem próbálkoztam tovább.
- Mit keresel itt? - Én sem mertem hangosan beszélni, az elrontotta volna a pillanat varázsát.
- Utánad jöttem. Úgy tűnt, valami baj van. - Elgondolkodtam, hogy mit is kéne válaszolnom. Mondjam el neki, hogy mi nyomaszt? Nem, hisztisnek nézne. Mondjam azt, hogy egyedül akartam lenni? Hmm, nem a legjobb, de megfelel az alkalomra.
- Csak egyedül akartam lenni.. - nyögtem ki nagy nehezen, mivel a beszédképességemet jelentősen csökkentette az, hogy Liam hátulról átkarolt. Már nem is úgy gondoltam rá, mint Liam Payne a One Directionből, hanem mint Liam Payne, az a srác, akivel egész jól kijövök, és a haverom. Vagyis lenne, ha nem karolná át a derekam, és nem csókolt volna meg. Nem tudtam, mit kéne tennem. Végre megfordított, és bár a kezét nem vette le a derekamról, de belenézhettem a szemeibe. Fantasztikusan szépek voltak, de aggodalmat tükröztek.
- Nem hiszem. Látom, hogy valami baj van. - közölte, mire felsóhajtottam és megráztam a fejem.
- Csak a mai nap.. Úgy felkavart.
- Jake? - érdeklődött.
- Igen ő.. - feleltem, majd hozzátettem - Ő is.
- Hát akkor ki? - nézett le rám, én pedig éreztem a pírt az arcomon, hallottam a szívem dörömbölését. Biztos voltam benne, hogy hallja. Abban is, hogy totál idiótának tart.
- Te.. - böktem ki, és igyekeztem lesüllyedni a föld alá, át a terasz kőburkolatán át le. Nem igazán reménykedtem abban, hogy megcsókol, és nem is tette. Kissé hátrébb húzódott, és elkezdett bámulni egy pontot a derekam mellett, majd hirtelen megragadta a karom, és berángatott a házba.
- Basszus, basszus.. - elkezdett körbe körbe járkálni, majd megállt, és rám nézett. Én még mindig tanácstalanul néztem rá, nem tudva, hogy mi a baja. - Sajnálom.. - mondta végül. - Azt hiszem, egy lesifotós lekapott minket.
- Mi?! - robbant ki belőlem. Tudtam mi lesz ebből. Újságcikkek, blogbejegyzések, találgatások, hogy ki vagyok.
- Annyira sajnálom. Észre kellett volna vennem.. - Úgy tűnt, nagyon magát hibáztatja a dologért. Majd mielőtt észbe kaphattam volna, előttem állt. Éreztem a lélegzését, és mielőtt észbe kaphtattam volna, ismét megcsókolt. Jobb volt, mint az előző, hosszabb. Majd hirtelen félbeszakadt. Liam megfogta a kezem, már nem annyira erőszakosan mint az előbb, és elkezdett vezetni a folyosón. Megálltunk az ajtó előtt egy pillanatra, majd Liam bevezetett. A szobája annyira Liames volt. Csak egy pár poszter volt a falon, két teknősös, egy pár Converse cipőkről és egy One Direction poszter.
- A legelső poszterünk. - magyarázta, amikor látta, hogy azt nézem. Volt a szobában még egy gitár, egy polc tele Converse cipőkkel, valamint a normális szobakellékek, mint pl. ágy és íróasztal. Mosolyogva körbejárkáltam, majd ismét Liam előtt találtam magam, aki hátulról belecsókolt a nyakamba. Megborzongtam, majd folytattuk azt, amit elkezdtünk. Egyre hevesebben csókolóztunk, nemsokára már az ágyon feküdtem, ő pedig fölöttem. Majd hirtelen kicsapódott az ajtó és Louis, Harry és Niall izgatott arcába bámultam. Liam legurult rólam, ő is a fiúkat nézte, ők meg minket. Majd, szinte gombnyomásra, elkezdtek beszélni, hárman egyszerre.
- Harry nyertél..
- Ez volt az utolsó eset hogy fogadtam veled Harry.
- Fiúk, ugye megmondtam? - Harry úgy nézett ki mint aki megnyerte a lottót, vigyorgott mint a vadalma, ellenben Louis és Niall sötét ábrázattal méregették. Jake is betévedt, bár ő nem tudta miről van szó, mire Niall a nyakába kapta és elmondta neki, hogy Harry nyert, mire a kicsi hatalmas nevetésben tört ki. A hangzavarra Zayn és Lils is betalált a szobába. Láthatóan nem voltak meglepve.
- Harry nyert? - kérdezte Lilly, mire az öccse vigyorogva bólintott Niall nyakából. - Fiúk, jöttök nekem egy tizessel. - Itt telt be a pohár. Felálltam, majd füttyentettem egyet, mire mindenki rám nézett.
- Meséljétek el, hogy mi is ez a nagy fogadás-Harry-Lilly-tizes dolog? - Csípőre tett kézzel néztem körbe, mire Liam és Jake kivételével mindenki hirtelen borzasztó érdekesnek találták lábaikat. Végül Lils kezdett bele.
- Hát, fogadtunk a fiúkkal, hogy mikor jöttök össze..

written by Daphne.