Nem a legjobb munkám. Egyszerűen mostanában már nem tudok úgy írni ahogy régen. Sajnálom, de nekem ez így nem megy..
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Egy mély sóhajjal csuktam le a laptopom tetejét. Liam ágyán feküdtem 'fogságban'. Mindenki bejárt hozzám, nehogy megint le merjek csúszni a piálásba, Liam pedig percenként járt be, habár a fiúkkal volt valami programja. Ellenőrzés alatt álltam, ami mondjuk érthető, de roppantul irritált. És, mint valami emlegetett szamár, a barátom be is nyitott az ajtón.
- Megjöttek Lillyék, szeretnéd hogy felküldjem őket? - mosolygott rám az ajtóból, majd egy kicsit beljebb jött.
- Igen légyszives. - mosolyogtam vissza, és félhangosan megjegyeztem. - Ha már ki nem engedsz innen.. - Aztán észbe kaptam, és reméltem, hogy nem hallotta meg. Elképzeltem, hogy érezné magát, ha tudná, mit gondolok arról, hogy így 'fogva tart'. Pedig megértettem, aggódott, de ez engem akkor is irritált. Úgy éreztem magam, mintha egy drogelvonóba lettem volna bezárva, bár biztos voltam benne, hogy egy elvonóintézet SOKKAL rosszabb. A töprengésemből az elmegyógyintézetekről Lilly szakított ki.
- Dee! Sziaa! - ölelt meg, én pedig visszaöleltem, és megmutattam nekik a képeket. Mindketten gondterheltnek néztek ki, majdnem meg is jegyeztem, hogy 'Ez most szépen betett az egy hónapos kapcsolatotoknak'. Mert ugye holnap lesz egy hónapja, hogy összejöttek. De sikerült magam visszafogni. Vissza kell fognom magam a megjegyzéseimmel, különben valakit erősen meg fogok bántani. - gondoltam. Zaynnek ki kellett mennie, valami pasis dolguk volt nekik ötüknek. Lilly próbált velem elcsevegni, csak úgy hétköznapian, de éreztem, hogy nyomasztja valami. Valószínűleg a róla és Zaynről készült képek tettek be neki egy kicsit. Meg hát nem lehet egy alkoholistával egy szobában nyugodtan elcseverészni. Mert mondjuk ki, egy alkoholista vagyok. Egy megromlott, lecsúszott alkoholista.
- Daphne, figyelsz rám?! - hallottam Lils hangját a távolból, de valahogy nem volt lelki erőm rá figyelni. Lehunytam a szemem, és reméltem, hogy leesik neki, hogy egyedül kívánok lenni. Úgy tűnik megértette, mert nemsokára távozott. Felrémlett a memóriámban, hogy amikor nem volt itthon, mennyi mindent megadtam volna azért, hogy láthassam, most meg szinte elzavarom. Időközben megváltozott a nézőpontom, vagy csak már fáradt voltam a folyamatos poénoktól és felvidítási kísérletektől. Nem tetszett, hogy én vagyok a középpontban, legalább is ennyire és ilyen szemszögből. Hátra döntöttem a fejemet és elkezdtem a plafont bámulni.
- Ha még egy valaki benyit, elküldöm a fenébe.. - suttogtam, és komolyan is gondoltam.Emlegetett szamár, Liam be is nyitott.
- Szia, babe, hogy vagy? - dugta be a fejét, majd leült az ágy szélére. Felültem és vettem egy mély levegőt.
- Liam, borzasztóan szarul. Nem tudnátok egy kicsit békén hagyni? Felmegy az agyvizem, hogy folyton bejöttök, megkérdezitek hogy vagyok, de ezt ötpercenkénti rendszerességgel! Nem leszek jobban attól, hogy kérdezgetitek, és attól sem ha próbáltok felvidítani! Igazából azt sem értem, miért vagyok ide bezárva. Mert ne tagadd, Liam, de be vagyok zárva. Itt tartassz, mintha drogelvonóra várnék, és ez engem rohadtul irritál. - Eléggé belenyúlt a hangerőm az üvöltés kategóriába, mire befejeztem, de nem érdekelt. Láttam Liam arcán a döbbenetet, ahogy elüvöltöztem neki a gondolataimat, majd az arca egyre több indulatot tükrözött, és egy leheletnyi megbántottságot. Egyetlen pillanatra átsuhant rajtam, hogy bocsánatot kéne kérnem, és majdnem neki is kezdtem, amikor Liam kezdett rá, a hangjából, ami máskor olyan édes, mint a méz, csak úgy sütött a düh.
- Azért tartalak itt bezárva, ahogy te mondanád, hogy helyrehozzam a hibámat! Nem kellett volna itt hagynom téged, és akkor ez az egész nem történt volna meg, Daphne! Az én hibám ez az egész, nem írtam eleget, és nem szerveztem előbb, hogy velünk jöhess! Érted?! - üvöltött rám, majd megfordult, két hatalmas lépéssel átszelte a szobát, és egy pillanat alatt kint is volt. Már csak a házban visszhangzó dörrenés emlékeztetett rá, hogy itt járt.
2013. április 2., kedd
2013. március 17., vasárnap
28. fejezet (Lilly)
Igen, tudom, hogy Daphnek kéne jönnie a blogolásban,de most csak így alakult :)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Lilly outfit - je :)
Nagyon furcsa volt visszamenni a házunkhoz, szinte felismerhetetlen volt Norvégiához képest a környék, a sok fiatallal az utcákon. Zayn egész végig a sapkáját az arcábahúzva követett, így is kaptunk pár megbámulást, ezért inkább én is feltoltam a szemüvegemet.
- Felkészültél? - mosolygott rám a bejáratban, én pedig hirtelen nem tudtam válaszolni. Forró könnyek öntötték el a szememet, és rájöttem, hogy 1 hét alatt is mennyire elhatalmasodott rajtam a honvágy. Vidáman nyitottam ki az ajtót, majd elkiáltottam magam:
- Hahó, hazajöttem! - túlságosan remegett a hangom a meghatódottságtól, de igyekeztem leplezni. Anya megdöbbent arcát láttam megjelenni a konyhafordulóban, de egy pillanat alatt elémrohant, megpörgetett és szorosan átölelt.
- Lilly! Nagyon hiányoztál - sóhajtozott, mintha egy évre mentem volna el. Zayn kellemetlenkedve markolászta a tenyeremet, de nemsokára előbukkant Jake is. Először mintha nem tudná feldolgozni mi történik vele elkerekedtek kék szemei, majd a lábamnak csapódva kezdett el szorongatni.
- Szia Jakie - üdvözöltem nevetve, majd elengedve Zayn kezét felemeltem a földön csúszó öcsémet. - Hoztam ám neked valamit!
A tekintetemmel apát kerestem, de sikertelenül nézegettem be a szobákba, miközben figyeltem, ahogy Jake vadul csomagolja ki az ajándékát. Egy norvég zászlós plüssmacit kapott,mert tudtam hogy az ilyenekért odavan.
- Apa hol van? - szakadt ki belőlem hirtelen.
- Üzleti úton...- sóhajtott anya, mivel valószínűleg látta előre a reakciómat. Halkan káromkodtam egy cifrát, majd hangos sziszegés szakadt ki belőlem. A küszöb felé indultam, és a tenyerembe csaptam az arcomat. Szerencsétlennek éreztem magam, amiért mindig az én apámnak kell elfoglaltnak és elérhetetlennek lennie. Annyira mennék vele reggelizni valahova, szívesen néznék vele még meccset is, de egyszerűen annyira sem volt képes, hogy bemutatkozzon Zaynnek pár hete... tudtam, hogy ez most nem az ő hibája, elvégre nem tudhatta mikor toppanok be,de a helyzet annyira,de annyira jellemző volt, hogy hirtelen képes lettem volna felüvölteni. Visszafojtottam a haragomat, és nyugodtan elbúcsúztam anyáéktól, de legbelül annyira fájt az egész.
Újra kommandó-üzemmódba kapcsolva elindultunk az utcán és láttam Zaynie-n, hogy meg akar vigasztalni, de el akartuk kerülni a lesifotóssal való találkozást ismét. A szupermarketig gyalogoltunk, ahol gyorsan leakasztottunk egy kocsit és szinte settenkedve haladtunk a sorok között. Gyorsan lekapkodtam minden szükségeset, és éppen elértük volna a pénztárat, amikor sikerült beletolnunk valakibe a kosarat. Zayn határozottan ellenállva nem szólalt meg, így egyedül maradtam, hogy sajnálkozzak.
- Elnézést, borzasztóan sajnálom, én csaak..- remegő hangszínen segítettem felszedegetni a földről az ismeretlen holmiját, egészen addig, míg össze nem találkozott a tekintetünk. El sem hittem, hogy Jessiet látom ott, és látszólag ő is rendkívül meglepődött. Az arcán mézesmázos mosoly húzódott végig, és erőteljesen a hátam mögött 'bujkáló' Zaynt pásztázta.
- Lillian ! Gyönyörű vagy édesem és ha nem tévedek, te pedig... - mielőtt még mindenki előtt fennhangon elszólta volna magát lepisszegtem.
- Jess, kérlek ne csináld.. - susogtam, de látszólag a gonoszság, amit régen 'Morcika' rejtegetett magában, most előbukkant.
- Lils, tudod nagyon megbántott, hogy nem szereztél nekem jegyet Norvégiába... elvégre a talkshowban volt időd szerepelni, nem igaz? - olyan sistergő hangon beszélt, hogy az egész áruházban az ő szavai visszhangoztak. - Szóval nyugodtan lebuktathatlak titeket. Nagyon kapna rá a sajtó, nem igaz?
- És mi előnyöd lenne belőle? - szólalt, meg Zayn és megszorította a csuklómat. - Jegyet nem fogsz kapni, az biztos. Én kértem meg Lilly-t, hogy az ilyen érdekembereknek, mint te, semmiképp ne osszon ingyen. És rendben van... kiabáld el a nevemet! Az azon nem változtat, hogy én és mától kezdve a fiúk mit fogunk gondolni rólad.
Jessie elhallgatott, és a semmibe meredve továbbállt, miközben hallottam, hogy morog a fogai közt valamit.
- Nem kellett volna - nyomtam egy puszit Zayn arcára, úgy, hogy senki ne szúrja ki. Láttam rajta, hogy eléggé feszült, ezért inkább nem boncoltam tovább a témát, inkább sietve beálltam a sorba.
Miután fizettünk kicsit lassabb tempóban indultunk hazafelé, de ahogy kiléptünk a bevásárlóközpontból a telefonom búgni kezdett a zsebemben. Daphne számát látva kissé megörültem:
- Szia Dee! Hogy vagy?
- Lilly, jobban, de azt hiszem hívnotok kéne egy taxit. - hadarta olyan sebességgel, hogy belegabalyodott a nyelve. - Azt hiszem rajtatok van pár fotós. A twitter és a 1D - Europe faces profilja nonstop új képeket dobál fel rólatok, szóval siethetnétek..
Zayn nem is tudta mi történik, magam után húztam, majd elkapva az első szembejövő taxit, beültünk, és villámgyors fuvart kértünk. Csak magas jattal vitt el minket, de próbáltam arra koncentrálni, hogy meglógjunk az újságírók elől. Miután elmagyaráztam, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnünk, borzasztó mély haragot éreztem Jessieke felé... legszívesebben pofonvágtam volna,de igyekeztem uralkodni az indulataimon. Nem szívesen láttam volna magam viszont ebben az állapotban címlapokon. Ugyan nem voltam talán olyan borzalmas, de az elmúlt átvirrasztott éjszaka után, bele sem mertem gondolni, hogy még esetleg a napszemüveg alól is kivillannak a karikás szemeim.
- Az a csaj... komolyan mondom, és mi még bemondjuk, hogy imádunk mindenkit... - idegeskedett Malik. Próbáltam lenyugtatni, de egyszerűen a családlátogatáshoz és a vásárláshoz képest a 1D-ház családi idillnek tűnt. Az az egy dolog biztató volt, hogy Daph már viszonylag frissen beszélt velem és az egy kis másnapos fáradtságon kívül sem sírás, sem hasonló nem hallatszott ki a hangjából.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Lilly outfit - je :)
Nagyon furcsa volt visszamenni a házunkhoz, szinte felismerhetetlen volt Norvégiához képest a környék, a sok fiatallal az utcákon. Zayn egész végig a sapkáját az arcábahúzva követett, így is kaptunk pár megbámulást, ezért inkább én is feltoltam a szemüvegemet.
- Felkészültél? - mosolygott rám a bejáratban, én pedig hirtelen nem tudtam válaszolni. Forró könnyek öntötték el a szememet, és rájöttem, hogy 1 hét alatt is mennyire elhatalmasodott rajtam a honvágy. Vidáman nyitottam ki az ajtót, majd elkiáltottam magam:
- Hahó, hazajöttem! - túlságosan remegett a hangom a meghatódottságtól, de igyekeztem leplezni. Anya megdöbbent arcát láttam megjelenni a konyhafordulóban, de egy pillanat alatt elémrohant, megpörgetett és szorosan átölelt.
- Lilly! Nagyon hiányoztál - sóhajtozott, mintha egy évre mentem volna el. Zayn kellemetlenkedve markolászta a tenyeremet, de nemsokára előbukkant Jake is. Először mintha nem tudná feldolgozni mi történik vele elkerekedtek kék szemei, majd a lábamnak csapódva kezdett el szorongatni.
- Szia Jakie - üdvözöltem nevetve, majd elengedve Zayn kezét felemeltem a földön csúszó öcsémet. - Hoztam ám neked valamit!
A tekintetemmel apát kerestem, de sikertelenül nézegettem be a szobákba, miközben figyeltem, ahogy Jake vadul csomagolja ki az ajándékát. Egy norvég zászlós plüssmacit kapott,mert tudtam hogy az ilyenekért odavan.
- Apa hol van? - szakadt ki belőlem hirtelen.
- Üzleti úton...- sóhajtott anya, mivel valószínűleg látta előre a reakciómat. Halkan káromkodtam egy cifrát, majd hangos sziszegés szakadt ki belőlem. A küszöb felé indultam, és a tenyerembe csaptam az arcomat. Szerencsétlennek éreztem magam, amiért mindig az én apámnak kell elfoglaltnak és elérhetetlennek lennie. Annyira mennék vele reggelizni valahova, szívesen néznék vele még meccset is, de egyszerűen annyira sem volt képes, hogy bemutatkozzon Zaynnek pár hete... tudtam, hogy ez most nem az ő hibája, elvégre nem tudhatta mikor toppanok be,de a helyzet annyira,de annyira jellemző volt, hogy hirtelen képes lettem volna felüvölteni. Visszafojtottam a haragomat, és nyugodtan elbúcsúztam anyáéktól, de legbelül annyira fájt az egész.
Újra kommandó-üzemmódba kapcsolva elindultunk az utcán és láttam Zaynie-n, hogy meg akar vigasztalni, de el akartuk kerülni a lesifotóssal való találkozást ismét. A szupermarketig gyalogoltunk, ahol gyorsan leakasztottunk egy kocsit és szinte settenkedve haladtunk a sorok között. Gyorsan lekapkodtam minden szükségeset, és éppen elértük volna a pénztárat, amikor sikerült beletolnunk valakibe a kosarat. Zayn határozottan ellenállva nem szólalt meg, így egyedül maradtam, hogy sajnálkozzak.
- Elnézést, borzasztóan sajnálom, én csaak..- remegő hangszínen segítettem felszedegetni a földről az ismeretlen holmiját, egészen addig, míg össze nem találkozott a tekintetünk. El sem hittem, hogy Jessiet látom ott, és látszólag ő is rendkívül meglepődött. Az arcán mézesmázos mosoly húzódott végig, és erőteljesen a hátam mögött 'bujkáló' Zaynt pásztázta.
- Lillian ! Gyönyörű vagy édesem és ha nem tévedek, te pedig... - mielőtt még mindenki előtt fennhangon elszólta volna magát lepisszegtem.
- Jess, kérlek ne csináld.. - susogtam, de látszólag a gonoszság, amit régen 'Morcika' rejtegetett magában, most előbukkant.
- Lils, tudod nagyon megbántott, hogy nem szereztél nekem jegyet Norvégiába... elvégre a talkshowban volt időd szerepelni, nem igaz? - olyan sistergő hangon beszélt, hogy az egész áruházban az ő szavai visszhangoztak. - Szóval nyugodtan lebuktathatlak titeket. Nagyon kapna rá a sajtó, nem igaz?
- És mi előnyöd lenne belőle? - szólalt, meg Zayn és megszorította a csuklómat. - Jegyet nem fogsz kapni, az biztos. Én kértem meg Lilly-t, hogy az ilyen érdekembereknek, mint te, semmiképp ne osszon ingyen. És rendben van... kiabáld el a nevemet! Az azon nem változtat, hogy én és mától kezdve a fiúk mit fogunk gondolni rólad.
Jessie elhallgatott, és a semmibe meredve továbbállt, miközben hallottam, hogy morog a fogai közt valamit.
- Nem kellett volna - nyomtam egy puszit Zayn arcára, úgy, hogy senki ne szúrja ki. Láttam rajta, hogy eléggé feszült, ezért inkább nem boncoltam tovább a témát, inkább sietve beálltam a sorba.
Miután fizettünk kicsit lassabb tempóban indultunk hazafelé, de ahogy kiléptünk a bevásárlóközpontból a telefonom búgni kezdett a zsebemben. Daphne számát látva kissé megörültem:
- Szia Dee! Hogy vagy?
- Lilly, jobban, de azt hiszem hívnotok kéne egy taxit. - hadarta olyan sebességgel, hogy belegabalyodott a nyelve. - Azt hiszem rajtatok van pár fotós. A twitter és a 1D - Europe faces profilja nonstop új képeket dobál fel rólatok, szóval siethetnétek..
Zayn nem is tudta mi történik, magam után húztam, majd elkapva az első szembejövő taxit, beültünk, és villámgyors fuvart kértünk. Csak magas jattal vitt el minket, de próbáltam arra koncentrálni, hogy meglógjunk az újságírók elől. Miután elmagyaráztam, hogy miért kellett olyan gyorsan lelépnünk, borzasztó mély haragot éreztem Jessieke felé... legszívesebben pofonvágtam volna,de igyekeztem uralkodni az indulataimon. Nem szívesen láttam volna magam viszont ebben az állapotban címlapokon. Ugyan nem voltam talán olyan borzalmas, de az elmúlt átvirrasztott éjszaka után, bele sem mertem gondolni, hogy még esetleg a napszemüveg alól is kivillannak a karikás szemeim.
- Az a csaj... komolyan mondom, és mi még bemondjuk, hogy imádunk mindenkit... - idegeskedett Malik. Próbáltam lenyugtatni, de egyszerűen a családlátogatáshoz és a vásárláshoz képest a 1D-ház családi idillnek tűnt. Az az egy dolog biztató volt, hogy Daph már viszonylag frissen beszélt velem és az egy kis másnapos fáradtságon kívül sem sírás, sem hasonló nem hallatszott ki a hangjából.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
2013. március 12., kedd
27. fejezet (Lilly)
Ne haragudjatok, ez most nagyon rövid lett,de ennél pocsékabb napom nem volt még:|
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Lilly outfit-je :)
Próbáltam higgadt maradni, de ahogy néztem, ahogy a Daphne lábából szivárgó vér megszínesíti a gézt, halk sikoly hagyta el a számat.
- Lilly, légyszíves hozz még gézt és fertőtlenítőt - suttogta Liam, látszólag ő is a könnyeivel küszködve. Igyekeztem csendesen elhagyni a szobát, de mikor kiértem hangos zokogás szakadt ki belőlem is, és kénytelen voltam a bárpultra roskadva visszafojtani. Zayn sietve lépett oda mellém, és átölelt, de egyszerűen teljes pánik uralkodott el a házban. A karomon hagyott vérfoltok már Zaynie pólóját díszítették, a srácok pedig tétlenül igyekezték átlátni a borzalmas helyzetet.
- Egyáltalán hol van Eleanor? Megkértem, hogy többször nézzen át és... - Lou is harcolt az érzelmeivel. - Remélem neki nincs semmi baja.
- Szerintem nem az a megoldás, hogy bűnbakot keresünk. Az meg végképp nem, hogy még negatívan látjuk a helyzetet. - mondta Niall, miközben felszedett egy rakat alkoholtól bűzölgő üveget a földről. Kissé kezdtek bennem visszatérni a norvég este emlékei, Harry zokogása, a verekedés és hirtelen hányingerem lett.
- Nem tudom, Niall. Ez nem egy olyan helyzet, amit nagyon pozitívan lehetne látni - kattogtam szipogva, majd a géztekercset felnyalábolva eltűntem a szobában. Miután Liam ráhurkolta Daphne lábára a kötést, bekisértem Dee-t a fürdőbe, hogy kicsit rendbeszedjem. Liam arcán láttam, hogy arra az 5-10 percre sem akarja elengedni és vonakodva nézi, ahogy betolom Daphet Zayn fürdőjébe.
- Annyira sajnálom - mondtam fájdalmasan, és hideg vizet fröcsköltem Dee arcára. Óvatosan rátapasztottam egy vizes gézt a fején található sebhelyre, aztán leültettem. - Annyira,de annyira. És nagyon szeretünk. Én is. Meg Liam is.
Beszélni még ugyan nehezére esett a fejét érő ütéstől és a sok alkoholtól, de mosolyt láttam megvillanni az arcán.
- Most az lesz a legjobb, ha lefekszel - dörgöltem ki egy legördülő könnycseppet a szemem sarkából és elindultam Dee-vel az oldalamon Liam szobája felé. Betakartam, majd a polcon hagyva egy pohár vizet, becsuktam az ajtót. Sokkos állapotban siettem le a lépcsőn, hogy segítsek valamiben, de a fiúk meglehetősen gyorsan eltüntették a romokat. Niall és Harry Liamet próbálták kissé összekaparni, Lou pedig El-lel telefonált az erkélyen és hangszínéből kivettem, hogy némileg lehiggadt.
Sóhajtva borultam Zayn vállára, aki szorosan átölelt:
- Nem lesz semmi baj, Lils. Minden rendben lesz. - suttogta, és csókot nyomott a hajamba. Láttam rajta, hogy zaklatott és ez engem sem hagyott nyugodni. Hajnalodott és lassan a fiúk is eltűntek, de én a kanapén emésztettem magam.
- Lil, aludnod kell. Fél 4 van. - ült le mellém Zayn, de nem igazán törődtem vele. Átcsúsztam a combjára és akármennyire voltunk egymáshoz közel az elmúlt 1 hétben, szükségem volt a közelségére.
* MÁSNAP REGGEL - 10:00 *
A nap fénye vakítóan világított be a terasz üvegajtóin, de legszívesebben letakartam volna az összes sugarát. Zayn is fent volt már résnyire nyitott szemmel pásztázta a kertet, majd mikor meglátta,hogy mocorgok, szorosan átölelt.
- Otthon, édes otthon - mondta szarkasztikusan.
- Cső Birmingham. Hiányoztál. - húztam össze az izmaimat, majd óvatosan felkeltem. - Mit terveztél mára?
- Be kéne vásárolni,és hagyni Liamet meg Daphet kettesben - vágta rá, majd elindult a bárpult felé, megszabadulva a tegnapi pólójától. - Plusz benézünk hozzánk meg hozzátok?
Hevesen bólogattam, majd kedvetlenül lemászva a kanapéról követtem őt a valami reggelinek való kaja keresésében. Lehetetlen küldetés volt, meg kell hagyni, a hűtő fullüres volt, csak néhány kiborított konzervet és egy jégkrémes dobozt rejtegetett magában. Végül ezt kiválasztva visszaültünk és halkan HM-et nézve teljesen befagyott csokis fagyit tömtünk magunkba.
Kicsit később,miután már Hazz felkelt, összeszedtük az ajándéknak szánt cuccokat és elindultunk először Zaynékhez. Az anyukája szokásos fullosmosolyban nyitott ajtót, majd mikor megpillantotta a mellettem ácsorgó 'kisfiát' a meglepetés örömével ölelte magához.
- Lilian, te még mindig gyönyörű vagy, drágám! - nyomott két puszit az arcomra, majd betessékelt minket. Kapásból háromféle sütit tudott mutatni, és Zayn máris betolt kettőt a kedvencéből, miközben a húgairól kérdezett.
- Doniya és Safaa elmentek moziba, de Wali itt van - mosolygott lelkesen Zayn mamája, aki folyamatosan a barátom haját babrálta. - Waliyha, nézd ki van itt!
Wali gyönyörű arca bukkant ki a szobából, majd vékony hanggal felsikított:
- Lilly! Lilly! Lilly! - végigtáncolt a nappalin, majd szorosan megölelgetett, és csak ezután észrevételezte, hogy a bátyja is itt van. - Cső Malik.
- Szia hugi - mondta flegmán Zayn, majd puszit nyomott a tesója arcára, aki máris velem foglalatoskodott. Kishíján elment a fél délelőtt, ezért gyorsan szétosztottuk, amiket a csajoknak hoztunk és leléptünk. Annyira jó érzés volt látni, hogy Zaynie őszintén mosolyog és a helyzethez képest remekül érzi magát.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Lilly outfit-je :)
Próbáltam higgadt maradni, de ahogy néztem, ahogy a Daphne lábából szivárgó vér megszínesíti a gézt, halk sikoly hagyta el a számat.
- Lilly, légyszíves hozz még gézt és fertőtlenítőt - suttogta Liam, látszólag ő is a könnyeivel küszködve. Igyekeztem csendesen elhagyni a szobát, de mikor kiértem hangos zokogás szakadt ki belőlem is, és kénytelen voltam a bárpultra roskadva visszafojtani. Zayn sietve lépett oda mellém, és átölelt, de egyszerűen teljes pánik uralkodott el a házban. A karomon hagyott vérfoltok már Zaynie pólóját díszítették, a srácok pedig tétlenül igyekezték átlátni a borzalmas helyzetet.
- Egyáltalán hol van Eleanor? Megkértem, hogy többször nézzen át és... - Lou is harcolt az érzelmeivel. - Remélem neki nincs semmi baja.
- Szerintem nem az a megoldás, hogy bűnbakot keresünk. Az meg végképp nem, hogy még negatívan látjuk a helyzetet. - mondta Niall, miközben felszedett egy rakat alkoholtól bűzölgő üveget a földről. Kissé kezdtek bennem visszatérni a norvég este emlékei, Harry zokogása, a verekedés és hirtelen hányingerem lett.
- Nem tudom, Niall. Ez nem egy olyan helyzet, amit nagyon pozitívan lehetne látni - kattogtam szipogva, majd a géztekercset felnyalábolva eltűntem a szobában. Miután Liam ráhurkolta Daphne lábára a kötést, bekisértem Dee-t a fürdőbe, hogy kicsit rendbeszedjem. Liam arcán láttam, hogy arra az 5-10 percre sem akarja elengedni és vonakodva nézi, ahogy betolom Daphet Zayn fürdőjébe.
- Annyira sajnálom - mondtam fájdalmasan, és hideg vizet fröcsköltem Dee arcára. Óvatosan rátapasztottam egy vizes gézt a fején található sebhelyre, aztán leültettem. - Annyira,de annyira. És nagyon szeretünk. Én is. Meg Liam is.
Beszélni még ugyan nehezére esett a fejét érő ütéstől és a sok alkoholtól, de mosolyt láttam megvillanni az arcán.
- Most az lesz a legjobb, ha lefekszel - dörgöltem ki egy legördülő könnycseppet a szemem sarkából és elindultam Dee-vel az oldalamon Liam szobája felé. Betakartam, majd a polcon hagyva egy pohár vizet, becsuktam az ajtót. Sokkos állapotban siettem le a lépcsőn, hogy segítsek valamiben, de a fiúk meglehetősen gyorsan eltüntették a romokat. Niall és Harry Liamet próbálták kissé összekaparni, Lou pedig El-lel telefonált az erkélyen és hangszínéből kivettem, hogy némileg lehiggadt.
Sóhajtva borultam Zayn vállára, aki szorosan átölelt:
- Nem lesz semmi baj, Lils. Minden rendben lesz. - suttogta, és csókot nyomott a hajamba. Láttam rajta, hogy zaklatott és ez engem sem hagyott nyugodni. Hajnalodott és lassan a fiúk is eltűntek, de én a kanapén emésztettem magam.
- Lil, aludnod kell. Fél 4 van. - ült le mellém Zayn, de nem igazán törődtem vele. Átcsúsztam a combjára és akármennyire voltunk egymáshoz közel az elmúlt 1 hétben, szükségem volt a közelségére.
* MÁSNAP REGGEL - 10:00 *
A nap fénye vakítóan világított be a terasz üvegajtóin, de legszívesebben letakartam volna az összes sugarát. Zayn is fent volt már résnyire nyitott szemmel pásztázta a kertet, majd mikor meglátta,hogy mocorgok, szorosan átölelt.
- Otthon, édes otthon - mondta szarkasztikusan.
- Cső Birmingham. Hiányoztál. - húztam össze az izmaimat, majd óvatosan felkeltem. - Mit terveztél mára?
- Be kéne vásárolni,és hagyni Liamet meg Daphet kettesben - vágta rá, majd elindult a bárpult felé, megszabadulva a tegnapi pólójától. - Plusz benézünk hozzánk meg hozzátok?
Hevesen bólogattam, majd kedvetlenül lemászva a kanapéról követtem őt a valami reggelinek való kaja keresésében. Lehetetlen küldetés volt, meg kell hagyni, a hűtő fullüres volt, csak néhány kiborított konzervet és egy jégkrémes dobozt rejtegetett magában. Végül ezt kiválasztva visszaültünk és halkan HM-et nézve teljesen befagyott csokis fagyit tömtünk magunkba.
Kicsit később,miután már Hazz felkelt, összeszedtük az ajándéknak szánt cuccokat és elindultunk először Zaynékhez. Az anyukája szokásos fullosmosolyban nyitott ajtót, majd mikor megpillantotta a mellettem ácsorgó 'kisfiát' a meglepetés örömével ölelte magához.
- Lilian, te még mindig gyönyörű vagy, drágám! - nyomott két puszit az arcomra, majd betessékelt minket. Kapásból háromféle sütit tudott mutatni, és Zayn máris betolt kettőt a kedvencéből, miközben a húgairól kérdezett.
- Doniya és Safaa elmentek moziba, de Wali itt van - mosolygott lelkesen Zayn mamája, aki folyamatosan a barátom haját babrálta. - Waliyha, nézd ki van itt!
Wali gyönyörű arca bukkant ki a szobából, majd vékony hanggal felsikított:
- Lilly! Lilly! Lilly! - végigtáncolt a nappalin, majd szorosan megölelgetett, és csak ezután észrevételezte, hogy a bátyja is itt van. - Cső Malik.
- Szia hugi - mondta flegmán Zayn, majd puszit nyomott a tesója arcára, aki máris velem foglalatoskodott. Kishíján elment a fél délelőtt, ezért gyorsan szétosztottuk, amiket a csajoknak hoztunk és leléptünk. Annyira jó érzés volt látni, hogy Zaynie őszintén mosolyog és a helyzethez képest remekül érzi magát.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
2013. március 10., vasárnap
26. fejezet (Daphne)
Meghoztam az újabb részt. Kicsit dramatikus hatásúra akartam megírni, remélem sikerült, és elértem a kellő hatást. Rövid rész lett, de azért remélem tetszik. :)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
* Liam szemszöge *
Vidáman cseverészve ültünk az autóban. Az otthoni környék mindenkit feldobott, Lillian is izgatottan várta, hogy láthassa a legjobb barátnőjét. Én Daphne gondolatára is feltöltődtem, hihetetlennek tűnt, hogy alig fél óra, és a újra átölelhetem. Zayn és Niall nagy gonddal tervezgették, hogy lepik meg a barátnőmet, mivel az éjszaka közepén voltunk. Amikor kezdtem felismerni a házakat, és tudtam, hogy közeledünk. Nőttön nőtt bennem az izgalom. A kezemben szorongattam Dee ajándékát, és elsőnek tolakodtam ki a kocsiból, akikor az megállt a ház előtt. A többiek méltatlankodva morogtak, de én nem vártam meg őket, nyitottam a kaput, és majdnem elrontottam a tervem. Harry figyelmeztetett, hogy elrontom a meglepetést. Louis vette kezébe az irányítást - Kevinnel együtt - és hihetetlenül halkan kinyitotta az ajtót. Az a szag, ami megcsapta a csapatot, mindenkit megállított. Alkoholszag és valami más, amit nem ismertem, egy meleg fuvallattal áramlott ki a házból, mintha az hetek óta nem lett volna nyitva. Kicsit meghökkenve léptünk be, és hallottuk, ahogy a tévé a tinédzserszex veszélyeiről harsog. Ezen kívül ijesztő volt a csend, főleg hogy sehol se volt senki. Főleg nem Daphne. Felkapcsoltuk a villanyt, és mindenki hátrahőkölt. Lily még fel is sikoltott. Mindenhol alkoholos üvegek, üvegszilánkok és pia volt szétfolyva a padlón, és lábnyomok vezettek az egyik szilánktengertől az emeletre. Esküszöm, olyan volt, mint egy horrorfilm díszlete. Először azt gondoltam, hívom a rendőrséget, de erőt vett rajtam a bátorság és az ajándékot Hazz kezébe nyomva felrohantam az emeletre. Daphne szobája előtt megtorpantam. Az ajtó félig nyitva volt, és elfojtott szipogás hallatszott a szobából. Belöktem az ajtót, és én is majdnem felsikoltottam, bár nem tettem, de közel voltam hozzá. Egy magzatpózban lévő alak kuporgott a sarokban. Amint rájöttem, hogy az Daphne, odarohantam és letérdeltem mellé.
- Daphne, jézusom, mi van veled?! - üvöltöttem rá, mire még jobban összehúzta magát. Igyekeztem közelebb férkőzni hozzá, de ő csak eltolt magától. Az ijedtségemet hamar felváltotta a megdöbbenés. - Daphne Jones, az isten szerelmére, mi a frász van veled?! Szólalj meg!
- DAPHNE! - kiáltott fel Lily is, és a szobában hirtelen világosság támadt. A barátnőm végre reagált valamit, bár azt kívántam, inkább ne tette volna, mert magas, éles hangon felsikoltott hogy 'AH, A FÉNY!'. Majdnem olyan volt, mint Louis az X-Faktor idején, csak sokkal kevésbé vicces. Átöleltem, de küzdött ellene. Olyan volt, mintha egy elmebeteggel harcoltam volna, de.. nem akartam elhinni, hogy Daphne megőrült. Az nem lehet.
- Fiúk, menjetek ki.. - hallottam Lilliant, ahogy kitessékeli a fiúkat, majd lekuporodott mellém. - Istenem, Dee, mi van veled? - Olyan mértékű zokogás szakadt ki Deeből, hogy megugrottunk, én is és Lily is. Átöleltem, és csitítgattam. Lilly közben teljesen elsápadt.
- Mi az, Lils? - kérdeztem tőle, de ő csak Daph lábaira mutatott. Odakaptam a tekintetem, és megláttam a lábából kiálló üvegszilánkokat és a vért.
- Úristenem.. szólj Zaynnek, hogy hozzon kötszert fertőtlenítőt és fájdalomcsillapítót. - néztem rá kérlelve, mire mereven felállt, és kisétált. Én elkezdtem beszélni Deehez, nyugtatni. Később fogalmam sem volt, mit hordtam össze neki, de nem is az számított. Beletelt vagy öt percbe, mire meg tudott szólalni.
- Li.. Liam? - kérdezte, mire még szorosabban átöleltem, és bólintottam. - Sajnálom.. az.. azt hiszem elvesztettem a kontrollt.. - suttogta. Könnyeket éreztem a szememben, de igyekeztem nem összetörni. Magamat hibáztattam, hogy itt hagytam. Nem küzdöttem azért, hogy velünk jöhessen, nem küldtem neki videókat, csak sms-t, telefonálni is alig volt időm. Borzasztó bűntudat nyomta a vállamat, így csak az ölembe húztam a barátnőmet, és fogtam a kezét, amikor Lilly a lábát fertőtlenítette. Miután végzett, egymásra néztünk, és az ő szemeiben is láttam a döbbenetet. Én ennél többet éreztem, valódi bűntudatot, olyat, amilyet még soha. Odahajoltam Daphne füléhez.
- Annyira sajnálom.. szeretlek..
A KÖVETKEZŐ RÉSZT EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
* Liam szemszöge *
Vidáman cseverészve ültünk az autóban. Az otthoni környék mindenkit feldobott, Lillian is izgatottan várta, hogy láthassa a legjobb barátnőjét. Én Daphne gondolatára is feltöltődtem, hihetetlennek tűnt, hogy alig fél óra, és a újra átölelhetem. Zayn és Niall nagy gonddal tervezgették, hogy lepik meg a barátnőmet, mivel az éjszaka közepén voltunk. Amikor kezdtem felismerni a házakat, és tudtam, hogy közeledünk. Nőttön nőtt bennem az izgalom. A kezemben szorongattam Dee ajándékát, és elsőnek tolakodtam ki a kocsiból, akikor az megállt a ház előtt. A többiek méltatlankodva morogtak, de én nem vártam meg őket, nyitottam a kaput, és majdnem elrontottam a tervem. Harry figyelmeztetett, hogy elrontom a meglepetést. Louis vette kezébe az irányítást - Kevinnel együtt - és hihetetlenül halkan kinyitotta az ajtót. Az a szag, ami megcsapta a csapatot, mindenkit megállított. Alkoholszag és valami más, amit nem ismertem, egy meleg fuvallattal áramlott ki a házból, mintha az hetek óta nem lett volna nyitva. Kicsit meghökkenve léptünk be, és hallottuk, ahogy a tévé a tinédzserszex veszélyeiről harsog. Ezen kívül ijesztő volt a csend, főleg hogy sehol se volt senki. Főleg nem Daphne. Felkapcsoltuk a villanyt, és mindenki hátrahőkölt. Lily még fel is sikoltott. Mindenhol alkoholos üvegek, üvegszilánkok és pia volt szétfolyva a padlón, és lábnyomok vezettek az egyik szilánktengertől az emeletre. Esküszöm, olyan volt, mint egy horrorfilm díszlete. Először azt gondoltam, hívom a rendőrséget, de erőt vett rajtam a bátorság és az ajándékot Hazz kezébe nyomva felrohantam az emeletre. Daphne szobája előtt megtorpantam. Az ajtó félig nyitva volt, és elfojtott szipogás hallatszott a szobából. Belöktem az ajtót, és én is majdnem felsikoltottam, bár nem tettem, de közel voltam hozzá. Egy magzatpózban lévő alak kuporgott a sarokban. Amint rájöttem, hogy az Daphne, odarohantam és letérdeltem mellé.
- Daphne, jézusom, mi van veled?! - üvöltöttem rá, mire még jobban összehúzta magát. Igyekeztem közelebb férkőzni hozzá, de ő csak eltolt magától. Az ijedtségemet hamar felváltotta a megdöbbenés. - Daphne Jones, az isten szerelmére, mi a frász van veled?! Szólalj meg!
- DAPHNE! - kiáltott fel Lily is, és a szobában hirtelen világosság támadt. A barátnőm végre reagált valamit, bár azt kívántam, inkább ne tette volna, mert magas, éles hangon felsikoltott hogy 'AH, A FÉNY!'. Majdnem olyan volt, mint Louis az X-Faktor idején, csak sokkal kevésbé vicces. Átöleltem, de küzdött ellene. Olyan volt, mintha egy elmebeteggel harcoltam volna, de.. nem akartam elhinni, hogy Daphne megőrült. Az nem lehet.
- Fiúk, menjetek ki.. - hallottam Lilliant, ahogy kitessékeli a fiúkat, majd lekuporodott mellém. - Istenem, Dee, mi van veled? - Olyan mértékű zokogás szakadt ki Deeből, hogy megugrottunk, én is és Lily is. Átöleltem, és csitítgattam. Lilly közben teljesen elsápadt.
- Mi az, Lils? - kérdeztem tőle, de ő csak Daph lábaira mutatott. Odakaptam a tekintetem, és megláttam a lábából kiálló üvegszilánkokat és a vért.
- Úristenem.. szólj Zaynnek, hogy hozzon kötszert fertőtlenítőt és fájdalomcsillapítót. - néztem rá kérlelve, mire mereven felállt, és kisétált. Én elkezdtem beszélni Deehez, nyugtatni. Később fogalmam sem volt, mit hordtam össze neki, de nem is az számított. Beletelt vagy öt percbe, mire meg tudott szólalni.
- Li.. Liam? - kérdezte, mire még szorosabban átöleltem, és bólintottam. - Sajnálom.. az.. azt hiszem elvesztettem a kontrollt.. - suttogta. Könnyeket éreztem a szememben, de igyekeztem nem összetörni. Magamat hibáztattam, hogy itt hagytam. Nem küzdöttem azért, hogy velünk jöhessen, nem küldtem neki videókat, csak sms-t, telefonálni is alig volt időm. Borzasztó bűntudat nyomta a vállamat, így csak az ölembe húztam a barátnőmet, és fogtam a kezét, amikor Lilly a lábát fertőtlenítette. Miután végzett, egymásra néztünk, és az ő szemeiben is láttam a döbbenetet. Én ennél többet éreztem, valódi bűntudatot, olyat, amilyet még soha. Odahajoltam Daphne füléhez.
- Annyira sajnálom.. szeretlek..
25. fejezet (Lilly)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Kilépve a stúdióból, kishíján kiszúrva a szemem a napszemüvegemmel, hirtelen még arról is megfeledkeztem, hogy Harry milyen sanyarú képet vágott végig. Zayn mosolyogva szorongatta a kezemet,miközben sétáltunk ki a kisbuszhoz. A turnén először éreztem magam teljesen boldognak. A hűvös Norvégia ahol már csak egy napot kell eltöltenünk, először tűnt gyönyörűnek és vidámnak számomra. Miután elindultunk, persze a fiúk szokásos puszidobálásai, és integetései után, próbáltam rájönni a srácok érzéseire. Louis törte meg a már-már síri csendet:
- Hát, akkor 100%-ban 1D-barátnő lettél, Lilly. Mostantól csak a twittert tudod majd használni, minden másnap visszanézheted magad a napilapokban, szóval pacsizhatsz El-lel - kissé szarkasztikusan hangzottak a szavai,de láttam rajta, hogy valójában boldog. Zayn hálásan ölelgetett, mintha legalábbis megtiszteltetés lenne, hogy felvállaltam, hogy ő a barátom. Holott fordítva volt igaz. Az egyik külvárosba indultunk dedikálásra és az út már nem is tűnt óráknak. Olyan volt minden, mint pár héttel ezelőtt, mindenki nevetett és én is kezdtem felszabadulni, de elég volt rápillantanom Haroldra és máris összeszorult a szívem. Zöld szeme vérben úszott és egy hatalmas headsettel a fején pásztázta a tájat. Liammel összenéztünk és láttam rajta, hogy ő is tehetetlen. Mégis mit tehetnék?! - agyaltam. - Ha Harryvel vagyok nagyon közvetlen, Zayn sértődik meg és nem ok nélkül.. viszont, ha barátilag közeledek Hazza felé, akkor ribancnak titulál. Felsóhajtottam, majd óvatosan felálltam Zayn és Louis közül.
- Hé, Hazz, gyere egy kicsit. - szóltam neki, de ő nem reagált. - Légyszíves, Harold. Nem lehetsz évekig megsértődve.
Hallottam, hogy morog valamit a fogai között, de szótfogadott és óvatosan imbolyogva a mozgó buszon követett. Távolabb húzódtunk a fiúktól, majd leültettem az ülésre.
- Figyelj, Harry. Tudom, hogy most utálsz. UGYE?
- Nem utállak, Lilian. - vont vállat, de láttam az arcán, hogy borzasztóan fáj neki ez az egész.
- Azt is tudom, hogy nem egyszerű egy érzést megváltoztatni. De kérlek, ha igazán szereted Zaynt, ne hagyd, hogy ez szétszedje a bandát. Légy erős. Elvégre több ezer csaj várja, hogy bedobhassa magát nálad.
Erre láttam, hogy végigfut egy mosoly az arcán, amolyan 'nőfaló' tekintet, de még mindig össze volt törve.
- Barátok? - tártam szét a karomat egy ölelésre. Vonakodva ölelt át ő is, és láttam, hogy a szeme ismét vörösödik,ezért inkább visszakísértem a srácokhoz.
- Békülő szex volt? - vonta fel a szemöldökét Niall, tőle nem várt perverzióval. Zayn hatalmas taslit vágott le neki, mire letromfoltam a két 'óvodást':
- Nem. Hazzával megbeszéltük a dolgokat, úgyhogy most minden rendben. Szóval Malik, Styles.. tessék megölelni egymást és elfelejteni az egészet!
Zaynie vonakodva ölelte át Harry-t és habár a szituáció elég erőltetett volt, elvégre az országúton egy piros buszban nem szokás békülni, azért örültem, hogy elcsitultak az indulatok.
A továbbiakban a srácok rákötötték a walkman-t egy hangfalra és egész úton LWWY-t mixeltek, na meg énekeltek. Louis tweetelt az útról, sikerült lőnie egy fotót mindenkiről, szóval ő pedig annak a visszhangját közvetítette mindenkinek.
- Egyébként, hogy bírod a honvágyat, Lilly? - kérdezte Liam, miközben szorgosan tekergette a hangszabályozót.
- Jakie borzasztóan hiányzik - komorultam el, mikor eszembejutott a kisöcsém, de Niall nem nagyon hagyott szomorkodni:
- JUUUJ. Jake-nek vinnünk kell valamit - agyalt hangosan. - Egyébként Norvégia után nem akarunk hazamenni?
Ekkor Liam felé fordulva egy 'most hozd fel!' - arcot vágtam, szerencsére vette az adást.
- Nagyon jó ötlet. Szegény Daph is biztos egyedül van, jó lenne meglepni. Meg eljöhetne Finnországba. Már 1 napja nincs tőle sms és...
- Elég már, hősszerelmes - nevetett fel Zayn, miközben félig elaludt a vállamon. Tényleg mindenféle körülmények között ki tudott ütődni. - Szóval Daphne jön velük Finlandbe? Adom az ötletet, szerintem Lilsnek is hiányzik!
Hevesen bólogattam, majd mivel a három fiú is beleegyezett, már arról képzelegtem, hogy milyen jó lesz, ha bemutatom neki, milyen a szervezés. Talán ő is kedvet kap hozzá... ki tudja?! Idő közben lefékeztünk a városháza előtt, ahol tengernyi rajongó taposta egymást, hogy láthassák a fiúkat. Ők vadul integetni kezdtek, én pedig letekertem a velőrázó hangerőt.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
Kilépve a stúdióból, kishíján kiszúrva a szemem a napszemüvegemmel, hirtelen még arról is megfeledkeztem, hogy Harry milyen sanyarú képet vágott végig. Zayn mosolyogva szorongatta a kezemet,miközben sétáltunk ki a kisbuszhoz. A turnén először éreztem magam teljesen boldognak. A hűvös Norvégia ahol már csak egy napot kell eltöltenünk, először tűnt gyönyörűnek és vidámnak számomra. Miután elindultunk, persze a fiúk szokásos puszidobálásai, és integetései után, próbáltam rájönni a srácok érzéseire. Louis törte meg a már-már síri csendet:
- Hát, akkor 100%-ban 1D-barátnő lettél, Lilly. Mostantól csak a twittert tudod majd használni, minden másnap visszanézheted magad a napilapokban, szóval pacsizhatsz El-lel - kissé szarkasztikusan hangzottak a szavai,de láttam rajta, hogy valójában boldog. Zayn hálásan ölelgetett, mintha legalábbis megtiszteltetés lenne, hogy felvállaltam, hogy ő a barátom. Holott fordítva volt igaz. Az egyik külvárosba indultunk dedikálásra és az út már nem is tűnt óráknak. Olyan volt minden, mint pár héttel ezelőtt, mindenki nevetett és én is kezdtem felszabadulni, de elég volt rápillantanom Haroldra és máris összeszorult a szívem. Zöld szeme vérben úszott és egy hatalmas headsettel a fején pásztázta a tájat. Liammel összenéztünk és láttam rajta, hogy ő is tehetetlen. Mégis mit tehetnék?! - agyaltam. - Ha Harryvel vagyok nagyon közvetlen, Zayn sértődik meg és nem ok nélkül.. viszont, ha barátilag közeledek Hazza felé, akkor ribancnak titulál. Felsóhajtottam, majd óvatosan felálltam Zayn és Louis közül.
- Hé, Hazz, gyere egy kicsit. - szóltam neki, de ő nem reagált. - Légyszíves, Harold. Nem lehetsz évekig megsértődve.
Hallottam, hogy morog valamit a fogai között, de szótfogadott és óvatosan imbolyogva a mozgó buszon követett. Távolabb húzódtunk a fiúktól, majd leültettem az ülésre.
- Figyelj, Harry. Tudom, hogy most utálsz. UGYE?
- Nem utállak, Lilian. - vont vállat, de láttam az arcán, hogy borzasztóan fáj neki ez az egész.
- Azt is tudom, hogy nem egyszerű egy érzést megváltoztatni. De kérlek, ha igazán szereted Zaynt, ne hagyd, hogy ez szétszedje a bandát. Légy erős. Elvégre több ezer csaj várja, hogy bedobhassa magát nálad.
Erre láttam, hogy végigfut egy mosoly az arcán, amolyan 'nőfaló' tekintet, de még mindig össze volt törve.
- Barátok? - tártam szét a karomat egy ölelésre. Vonakodva ölelt át ő is, és láttam, hogy a szeme ismét vörösödik,ezért inkább visszakísértem a srácokhoz.
- Békülő szex volt? - vonta fel a szemöldökét Niall, tőle nem várt perverzióval. Zayn hatalmas taslit vágott le neki, mire letromfoltam a két 'óvodást':
- Nem. Hazzával megbeszéltük a dolgokat, úgyhogy most minden rendben. Szóval Malik, Styles.. tessék megölelni egymást és elfelejteni az egészet!
Zaynie vonakodva ölelte át Harry-t és habár a szituáció elég erőltetett volt, elvégre az országúton egy piros buszban nem szokás békülni, azért örültem, hogy elcsitultak az indulatok.
A továbbiakban a srácok rákötötték a walkman-t egy hangfalra és egész úton LWWY-t mixeltek, na meg énekeltek. Louis tweetelt az útról, sikerült lőnie egy fotót mindenkiről, szóval ő pedig annak a visszhangját közvetítette mindenkinek.
- Egyébként, hogy bírod a honvágyat, Lilly? - kérdezte Liam, miközben szorgosan tekergette a hangszabályozót.
- Jakie borzasztóan hiányzik - komorultam el, mikor eszembejutott a kisöcsém, de Niall nem nagyon hagyott szomorkodni:
- JUUUJ. Jake-nek vinnünk kell valamit - agyalt hangosan. - Egyébként Norvégia után nem akarunk hazamenni?
Ekkor Liam felé fordulva egy 'most hozd fel!' - arcot vágtam, szerencsére vette az adást.
- Nagyon jó ötlet. Szegény Daph is biztos egyedül van, jó lenne meglepni. Meg eljöhetne Finnországba. Már 1 napja nincs tőle sms és...
- Elég már, hősszerelmes - nevetett fel Zayn, miközben félig elaludt a vállamon. Tényleg mindenféle körülmények között ki tudott ütődni. - Szóval Daphne jön velük Finlandbe? Adom az ötletet, szerintem Lilsnek is hiányzik!
Hevesen bólogattam, majd mivel a három fiú is beleegyezett, már arról képzelegtem, hogy milyen jó lesz, ha bemutatom neki, milyen a szervezés. Talán ő is kedvet kap hozzá... ki tudja?! Idő közben lefékeztünk a városháza előtt, ahol tengernyi rajongó taposta egymást, hogy láthassák a fiúkat. Ők vadul integetni kezdtek, én pedig letekertem a velőrázó hangerőt.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
2013. március 8., péntek
24. fejezet (Daphne)
Elszabadul a pokol..
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Homályos volt a látásom, mégis megtaláltam a lépcsőt, hogy letámolyogjak a nappaliba. A tévé maximum hangerőn üvöltötte a híreket éppen, de nem érdekelt. Már vagy öt órája napja ment, mert a csendben paranoiás lettem. Bár alapból is az voltam. A kezemben a whiskeyvel dőltem le a kanapéra, nem zavartattam magam, hogy az üveg szája nyitva, és a lábamra folyik az alkohol. A figyelmemet próbáltam a tévére összpontosítani, bár semmi sem ment egyszerűen. A legjobb az volt, amikor beleestem a medencébe. Az igazán vicces volt. Bár, a hajgumim azóta sincs meg. A híradóban épp egy kaliforniai földrengésről meséltek, képet is mutattak. Rendkívül untatott, de kikapcsolni vagy felmenni nem volt erőm, mivel a szédülés lassan maga alá gyűrt. Lehunytam a szemem és erősen meghúztam az üveget, olyan hévvel, hogy a nagy része kifolyt a számból, de nem érdekelt. A lelkem mélyén tudtam, hogy ez nem a megfelelő hely, hogy tinédzserkori alkoholizmusba süllyedjek, mégsem érdekelt. Ha a fiúk felajánlották, hogy lakhatok itt, viseljék el a következményeit. Érzékeltem valamennyit abból, hogy a téma változott egy kicsit. Kinyitottam a szemem, és kirajzolódott egy tüntető tömeg képe valahol.. Közép Európában? Fel nem tudtam fogni, hogy az brit híradó miért a közép-európai diákok senyvedését és a kaliforniai strandok lerombolódását közvetíti. Fel nem tudtam fogni.. Ismét lehunytam a szemem, kortyoltam egyet és igyekeztem a tévét figyelmen kívül hagyva aludni. A lábam ragadni kezdett a ráfolyt piától, a tévéből bömbölt a reklám, de én nem akartam mást, mint a fájdalomtól megszabadulva aludni. Aludni és aludni, utána pedig éjjel nappal bulizni. Éles csipogás ütötte meg a fülem, ami a tévé felől jött. Elhajítottam a kezemben tartott üveget, ami - a csörömpölést kivéve - semmi változást nem okozott, morogva felkeltem és elindultam. Valószínűleg belerúgtam valamibe rohadt keménybe, és sikerült egyszer megcsúsznom és erősen bevágnom a koponyám a padlóba. Ez egy időre kiüthetett, mert amikor magamhoz tértem, a tévén sport ment. Kúszni kezdtem a fény felé, ami kicsit morbidul hangzott, de nekem nem, hiszen a fény a televízió volt. A mellette lévő polcról jött a csipogás, már emlékszem. Legalább öt percbe telt, míg feltornáztam magam álló helyzetbe, és csak utána tudtam az időnkét felvillanó telefonomat a kezembe venni. Nagy nehezen feloldottam, és a felvillanó fénytől muszáj volt lehunynom a szememet és hátrálnom. A telefont elejtettem, és én is csak a polcban tudtam megkapaszkodni. Lehajoltam, hogy felvegyem, és végre meg tudtam nézni a szenvedéseim okát. Egy sms volt, Liamtől.
" Akarsz látni ma a tévében? Este hétkor fogunk menni az egyesen. Szeretlek! "
Elgondolkoztam, hogy melyik csatornán is áll a tévé, majd beugrott, hogy az egyesen. Megfordultam, és ledőltem a kanapéra. Vagyis csak hittem, hogy a kanapéra, mert a földön landoltam. Az ütközés határozottan megviselte a bordáimat, de valahogy eljutottam a kanapéig és vártam. A tévé alatti digitális órára siklott a tekintetem, és megállapítottam, hogy kettő egész perc múlva hét óra. Felsóhajtottam, és teljesen random elkezdtem hadonászni a kezemmel, mert.. mert nem volt jobb dolgom. Bevágtak egy reklámot, és mire felfogtam, hogy a fiúkról szól, el is kezdődött a műsor. A műsorvezető bejelentette, hogy a One Direction lesz műsoron, én pedig a részegségemhez képest gyorsan felkaptam még egy üveg piát, hogy elfojtsam a fájdalmamat, ha szükség lenne rá. Elindult a műsor, bevonultak a srácok. Fókuszáltam, hogy kiszúrjam Liam alakját. Leültek és mosolyogtak. Minden olyan boldognak hatott. Egy pillanatra kiéleződött a látásom, szinte megfeledkeztem a részegségről és észrevettem magam. Alkoholtól bűzlöm, a házban mindenhol alkoholos üvegek, és valószínűleg depressziós vagyok. Elképzeltem, milyen arcot vágnának a barátaim, a szüleim, ha így látnának. Undorodnának tőlem. Liam kiadná az utamat, Lillian is. Egyedül lennék. Erre a gondolatra rám tört a sírhatnék. Nem akartam elgyengülni, így ittam még jó pár korty piát. Ettől 'kicsit' kidőltem, mert valami szünetféleségben ébredtem fel. Zsibbadt volt a testem, nem éreztem a karjaimat, vagy akár a lábaimat. Sőt, gondolkozni is alig tudtam. Majd, mint egy villámcsapás, a műsor folytatásával az én látásom is ismét tiszta lett. Hirtelen minden részletet láttam, felfogtam. És azt is, ahogy Zayn oldalán Lilly is belép a stúdióba. Láttam, ahogy viccelődnek, beszélgetnek, és olyan dühroham tört rám, hogy ismét elhajítottam az üveget. A földön csattant egy nagyot, majd ezer darabra tört, és az alkohol egy tócsát kezdett alkotni. Mit sem törődve az üvegszilánkokkal, amik a talpamba álltak, átrohantam a tócsán, fel az emeletre. Néhányszor elbotlottam, de nem álltam meg, csak rohantam. Berontottam a vendégszobámba, és megálltam a szoba közepén. Sikítani akartam, meg is tettem. A lábaim felmondták a szolgálatot, és a földre estem.
- Fáj, állítsd le.. fáj.
written by Daphne.
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Homályos volt a látásom, mégis megtaláltam a lépcsőt, hogy letámolyogjak a nappaliba. A tévé maximum hangerőn üvöltötte a híreket éppen, de nem érdekelt. Már vagy öt órája napja ment, mert a csendben paranoiás lettem. Bár alapból is az voltam. A kezemben a whiskeyvel dőltem le a kanapéra, nem zavartattam magam, hogy az üveg szája nyitva, és a lábamra folyik az alkohol. A figyelmemet próbáltam a tévére összpontosítani, bár semmi sem ment egyszerűen. A legjobb az volt, amikor beleestem a medencébe. Az igazán vicces volt. Bár, a hajgumim azóta sincs meg. A híradóban épp egy kaliforniai földrengésről meséltek, képet is mutattak. Rendkívül untatott, de kikapcsolni vagy felmenni nem volt erőm, mivel a szédülés lassan maga alá gyűrt. Lehunytam a szemem és erősen meghúztam az üveget, olyan hévvel, hogy a nagy része kifolyt a számból, de nem érdekelt. A lelkem mélyén tudtam, hogy ez nem a megfelelő hely, hogy tinédzserkori alkoholizmusba süllyedjek, mégsem érdekelt. Ha a fiúk felajánlották, hogy lakhatok itt, viseljék el a következményeit. Érzékeltem valamennyit abból, hogy a téma változott egy kicsit. Kinyitottam a szemem, és kirajzolódott egy tüntető tömeg képe valahol.. Közép Európában? Fel nem tudtam fogni, hogy az brit híradó miért a közép-európai diákok senyvedését és a kaliforniai strandok lerombolódását közvetíti. Fel nem tudtam fogni.. Ismét lehunytam a szemem, kortyoltam egyet és igyekeztem a tévét figyelmen kívül hagyva aludni. A lábam ragadni kezdett a ráfolyt piától, a tévéből bömbölt a reklám, de én nem akartam mást, mint a fájdalomtól megszabadulva aludni. Aludni és aludni, utána pedig éjjel nappal bulizni. Éles csipogás ütötte meg a fülem, ami a tévé felől jött. Elhajítottam a kezemben tartott üveget, ami - a csörömpölést kivéve - semmi változást nem okozott, morogva felkeltem és elindultam. Valószínűleg belerúgtam valamibe rohadt keménybe, és sikerült egyszer megcsúsznom és erősen bevágnom a koponyám a padlóba. Ez egy időre kiüthetett, mert amikor magamhoz tértem, a tévén sport ment. Kúszni kezdtem a fény felé, ami kicsit morbidul hangzott, de nekem nem, hiszen a fény a televízió volt. A mellette lévő polcról jött a csipogás, már emlékszem. Legalább öt percbe telt, míg feltornáztam magam álló helyzetbe, és csak utána tudtam az időnkét felvillanó telefonomat a kezembe venni. Nagy nehezen feloldottam, és a felvillanó fénytől muszáj volt lehunynom a szememet és hátrálnom. A telefont elejtettem, és én is csak a polcban tudtam megkapaszkodni. Lehajoltam, hogy felvegyem, és végre meg tudtam nézni a szenvedéseim okát. Egy sms volt, Liamtől.
" Akarsz látni ma a tévében? Este hétkor fogunk menni az egyesen. Szeretlek! "
Elgondolkoztam, hogy melyik csatornán is áll a tévé, majd beugrott, hogy az egyesen. Megfordultam, és ledőltem a kanapéra. Vagyis csak hittem, hogy a kanapéra, mert a földön landoltam. Az ütközés határozottan megviselte a bordáimat, de valahogy eljutottam a kanapéig és vártam. A tévé alatti digitális órára siklott a tekintetem, és megállapítottam, hogy kettő egész perc múlva hét óra. Felsóhajtottam, és teljesen random elkezdtem hadonászni a kezemmel, mert.. mert nem volt jobb dolgom. Bevágtak egy reklámot, és mire felfogtam, hogy a fiúkról szól, el is kezdődött a műsor. A műsorvezető bejelentette, hogy a One Direction lesz műsoron, én pedig a részegségemhez képest gyorsan felkaptam még egy üveg piát, hogy elfojtsam a fájdalmamat, ha szükség lenne rá. Elindult a műsor, bevonultak a srácok. Fókuszáltam, hogy kiszúrjam Liam alakját. Leültek és mosolyogtak. Minden olyan boldognak hatott. Egy pillanatra kiéleződött a látásom, szinte megfeledkeztem a részegségről és észrevettem magam. Alkoholtól bűzlöm, a házban mindenhol alkoholos üvegek, és valószínűleg depressziós vagyok. Elképzeltem, milyen arcot vágnának a barátaim, a szüleim, ha így látnának. Undorodnának tőlem. Liam kiadná az utamat, Lillian is. Egyedül lennék. Erre a gondolatra rám tört a sírhatnék. Nem akartam elgyengülni, így ittam még jó pár korty piát. Ettől 'kicsit' kidőltem, mert valami szünetféleségben ébredtem fel. Zsibbadt volt a testem, nem éreztem a karjaimat, vagy akár a lábaimat. Sőt, gondolkozni is alig tudtam. Majd, mint egy villámcsapás, a műsor folytatásával az én látásom is ismét tiszta lett. Hirtelen minden részletet láttam, felfogtam. És azt is, ahogy Zayn oldalán Lilly is belép a stúdióba. Láttam, ahogy viccelődnek, beszélgetnek, és olyan dühroham tört rám, hogy ismét elhajítottam az üveget. A földön csattant egy nagyot, majd ezer darabra tört, és az alkohol egy tócsát kezdett alkotni. Mit sem törődve az üvegszilánkokkal, amik a talpamba álltak, átrohantam a tócsán, fel az emeletre. Néhányszor elbotlottam, de nem álltam meg, csak rohantam. Berontottam a vendégszobámba, és megálltam a szoba közepén. Sikítani akartam, meg is tettem. A lábaim felmondták a szolgálatot, és a földre estem.
- Fáj, állítsd le.. fáj.
written by Daphne.
2013. március 5., kedd
23. fejezet (Lilly)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
A történet ismét új szemszöget kap, Zaynét, hogy egy kicsit jobban meg tudjam mutatni a lelkivilágát. Tudom, hogy nem sikerült a legjobban ez a rész,de majd legközelebb ;D
Zayn elég különleges módot alkalmazott ahhoz, hogy kiengeszteljen, azért amiért a kedvemért véresre verte az egyik legjobb barátját. Jólesett a közelsége és, mint mindig, tökéletes volt, hogy ott van velem, de a gyomromban valami szűnni nem akaró kellemetlenséget éreztem. Mintha valaki jópárszor belülről belebokszolt volna a hasüregembe.
- Csak az enyém vagy, érted? - nyomott csókot az arcomra Zaynie, de elfordítottam a fejem. Egész végig Liam hangja kattogott a fejemben, ahogy elmagyarázza, hogy Daph szerint 'minden rendben lesz'. Nem láttam másfél hete, de ő lepattint egy sablonszöveggel, hogy még ezt a 3 hónapot bírd ki valahogy. A szervezetem szinte sorozatosan mondott 'NEM'-et az új életmódomra, szinte éreztem magamon Harry lebecsmérlő tekintetét és világfájdalomnak éreztem magam, minden miatt. A fiúk fáradtak voltak, csak azért, mert én kicsaptam a hisztit a koncert után. Ha nem teszem, Hazz nem lesz köteles bevallani az érzelmeit, nem esnek egymásnak Malik-kal és minden mehetett volna úgy, ahogy eddig. Zayn ragaszkodóan csimpaszkodott a derekamba, miközben én a feltűnő napsugarakat pásztáztam. Olyan érzésem volt, mintha a disneyland-ből egy pillanat alatt a jackass-be kerültem volna. Hallottam, ahogy Harry spicces állapotban 'zokog', amennyire ez kivehető volt, azt, hogy Niall és Louis káromkodnak, azt, hogy Liam bevágja az ajtót. Én vagyok a feszültség forrása. Teljes mértékben. Délután majd adnak egy interjút, amiben elmondják, hogy a fanok zseniálisak voltak és Norvégia gyönyörű, mosolyognak egy-kettőt, dedikálnak, átölelik egymást és visszajövünk az apartmanba. Zayn szemei is elpárásodtak és a meztelen vállamba fúrta a fejét, miközben szinte hallottam a gondolatait : 'Csak ne bőgjek. Kérlek.' Mintha a teljes belsőmet egy ólomsúly tépné lefelé úgy bámultam körbe. Szinte ironikus volt, hogy körülöttünk mindent illatgyertyák, füstölők és baldachin vett körbe. Lehetett hajnali 4 is mire álombazokogtam magam, szinte drogként beszívva Zayn édes illatát. Arra a pár órára elszakadhattam a valóvilágtól és élveztem azt, hogy alvás közben kiürül az agyam, ekkor azonban apró csókokat érzékeltem a derekamon.
- Ébredj, hercegnőm - mormolta álmosan Malik arcát a medencecsontomnak nyomorgatva. Szép lassan keltem fel és mikor már felálltam, akkor realizáltam, hogy egy szál semmiben tétlenkedek a szoba közepén. Felkaptam Zayn trikóját, majd kicibáltam a szekrényemet,hogy valami normális öltözék után nézzek. Villámgyorsan tépkedtem végig a hajam a besütő rácsain, kihúztam a szememet, majd a tükörben gyakorolgatva egy műmosolyt kiléptem a szobából. Borzasztó kép fogadott. Mintha két depressziós egyetemista partizott volna itt egész este. Felkaptam a még mindig földön heverő vodkás üvegeket, hogy hasznossá tegyem magam, de szinte éreztem magamon az akkor belépő Harry fagyos tekintetét. Igyekeztem eloszlatni a kellemetlen csendet:
- Akkor először interjú, ugye? Aztán dedikálás, nem igaz? - kérdezgettem feszülten.
- Mondd, Lillian, miért teszel úgy,mintha kibaszottul érdekelne?! Le sem szarod mindezt.. az érzéseimet.. semmit.. - a hangja egyre mélyült, szinte zuhanórepülésbe kezdett. Éreztem, hogy én is elgyengülök, de inkább nem feleltem, csak vártam a többieket, akik kínosan lassan készülődtek. Louis és Niall a tweetelésbe mélyedt, miközben Liam próbálta Hazza-t elszakítani és minél távolabb tolni Zayntől.
Mi lesz így az interjún?! - gondoltam. - Kész katasztrófa. Még élő műsorban ugornak egymásnak, miközben a 'drága' Lilian Morgan ismét nem tesz semmit.
A buszban szinte reflexből akartam rámenni az ask.fm-emre, de nem tettem. Féltem, hogy még nagyobb trauma érne, mint eddig. Az is eléggé idegesített, hogy anyám lelkesítő smseit kellett olvasgatnom, felelgetnem a kérdéseire, együtt örülnöm vele, hogy az öcsém már egyedül alszik. Az öt perces út a stúdióig szinte örökkévalóságig tartott, és egyre inkább Liamre vándorolt a tekintetem. Láttam rajta, hogy szenved és feszeng, ezért mikor átverekedtük magunkat pár rajongón és elfoglaltuk az öltözőt, odébbhúztam a többiektől:
- Héé, Li. Látom, hogy gond van...
- Ne törődj vele. Van nagyobb problémád is - mosolygott. - Egyébként is. Már csak két hónap...
- Na, ne nevettess! - vágtam vállba gúnyosan. - Figyelj, ha csak Daph-fel van a gond, akkor azon könnyen segíthetünk! Szeretnék én is vele lenni a szülinapján, a két állomás között felvehetnénk Dee-t,és jöhetne Finnországba. Nos?!
- NEM TUDOOM - nyöszörgött fel Liam, arcát az ujjai közé tuszkolva. - Szerinted nem lenne rossz ötlet bevonszolni a 'vitazónába'?
- Pont Daphne-t félted? - nevettem fel keserűen. - Róla minden lepereg.
Az utóbbi mondat persze nem volt igaz, de fel akartam vidítani a srácot. Kissé sikerült megmosolyogtatnom és elérnem, hogy megint a telefonjába merüljön. A hangulat továbbra sem akart feloldódni és szinte megkönnyebbülés volt, mikor egy fekete öltönyös férfi szólt a fiúknak, hogy indulhatnak. Zayn egészen a színfalakig magáhozhúzott, majd csókot nyomva a számra vonult fel a fiúkkal a színpadra. Láttam a sok kamumosolyt és rájöttem, hogy még a legnépszerűbb fiúbandában sem lehet tökéletes minden. Sőt. Nagyonnem.
Higgadtan üldögéltem egy széken és kissé lenyugodva tapasztaltam, hogy a riporter a srácok norvégiai tapasztalataira volt kiváncsi. Nem mertem megfordulni és kinézni, mintha átlátszó lett volna a sok fal és kameraállvány, inkább elbújtam a tömegben. Viszont éreztem, hogy a riporter nem sejt semmit, vidáman bájcseveg a srácokkal. Nekem ez elég volt arra, hogy legalább egy gondolt kipipáljak. Miközben csak a válaszokat és a kisebb közönség reakcióját hallgattam, megzizzent a telefonom a zsebemben. Leugrottam a magasra emelt székecskéről, majd elsétálva az öltözők irányába, miközben észrevettem, hogy anya keres. Krákogva vettem fel egy mézes-mázos hangnemet majd egy mosolyt és beleszóltam:
- Sziaa Anya! Borzasztóan hiányzol, mesélj! Mizujs? - inkább érdeklődni próbáltam, nehogy nekem kelljen beszámolnom a norvég élményekről.
* Zayn szemszöge *
Miközben igyekeztem arra koncentrálni, amit a velem szemben ülő, enyhén ferdehajlamú riporter magyarázott, nonstop Lilly-n járt az eszem. Azt hittem, hogyha majd távol leszek ismét anyától és a lányoktól, akkor honvágyam lesz, de borzasztóan féltettem a velem egy épületben egyedül bóklászó barátnőmet. Szinte felüdülés volt az elnyomott sípolás és az 'öt perc szünet,emberek!' kiáltás. Kiugrottam Niall mellől, és kishíján felborulva a hangfalakban berobogtam Lilian mellé, aki meglepve viszonozta az ölelésem. Hosszú másodpercek teltek el, és a kezem szép lassan lecsúszott a combjára. Miután elkezdtük vonzani a kiváncsiskodó stábtagok tekintetét, ezért finoman eltoltam magamtól és komótosan ballagtam vissza a színpadra.
- Reklám vége.. 5,4,3,2,1 - üvöltött be egy férfi, és máris forogtak a kamerák. Egy pillanatra elbambultam,de máris meg lettem szólítva:
- Zayn, ugyan ezt a nézőink nem tudják, de a szünetben rögtön itt hagytál minket. Mi volt ennyire sürgős?
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Dübölni kezdett a szívem, és ha Louis nem csap finoman vállba, akkor meg sem mukkanok.
- Felelnél a kérdésemre? - nevette el magát kellemetlenül a műsorvezető.
Legszívesebben bevágtam volna egy 'mosdóba kellett mennem' - szöveget, de le kellett vonnom a tanulságot. A problémáink 99% csupán azon múlt, hogy mennyit hallgatunk el a másik elől, vagy mennyit kamuzunk. Ezért nagy levegőt vettem és villámgyorsan lepörgettem a fejemben egy Lilly-reakciót, hogy leszek-e elég erős kibírni, ha kiborul.
- Szóval, George. Elég kellemetlen ez a helyzet, mivel amit most fogok elmondani, az eléggé bizalmas. A srácokkal és Lils-szel direkt megbeszéltük, hogy nem fogom nyilvánosságra hozni, habár már tweeteltem, de tudnotok kell a teljes igazságot.
Hagyni akartam magamnak egy lélegzetvételnyi szünetet, hátha egy atombomba megakadályozza, hogy szónokoljak,de a stúdióban mindenki ledöbbenve bámult rám. Még a srácok is.
- Összefoglalva, körülbelül egy hónapja ismertem meg Lilian Morgan-t. Teljesen véletlenül találkoztam vele. Valljuk be, olyan volt, mint egy beijedt directioner. MÁSOKNAK. Viszont megláttam benne valami különlegeset. Ő tökéletes. Gyönyörű és gondoskodó. Szeretem. És nagyon bántott, mikor láttam, hogy mennyien utálkoznak. Fáj, hogy a legnagyobb rajongóink miket tweetelnek neki... a legborzasztóbb az egészben, hogy én is képes voltam megbántani. Szeretném, ha tudnátok, hogy az az álma, hogy zenei producer lehessen, és segít nekünk a koncerten. Valóra akarom váltani az álmát. És ő a mindenem. - éreztem, hogy a szemem környéke elpárásodik és eltoltam magamtól a fülemen végigfutó mikrofont. Egy pillanatra a kezembe temettem az arcom, viszont a közönség percek alatt tapsolni kezdett. George elismerően nézett rám, majd próbálta visszavenni az irányítást:
- Szóval azt állítod, hogy Lilly most itt van veletek? - lelkesen bólogatni kezdtem majd félszemmel a srácokra néztem,de Hazz tekintetén kívül mindenkié feldobottabbnak tűnt. - Akkor szerintem mindenki kiváncsi az új Zally-párosra, nemdebár?
Ováció tört ki a tömegben és érdeklődően keresgéltem Lils-t a színfalak mögött. Pár pillanaton belül feltűnt a lépcsőn és igyekeztem a lehető legbátorítóbb tekintetemet felvenni. Lilly elindult felénk, láttam rajta a feszültséget és az idegenkedést az egésztől, majd megállt előttünk.
- Foglalj helyet! - bökött a riporter a mellettem található puffra. Nem tudtam nem követni a szememmel, ahogy bátortalan mosollyal az arcán lehuppan mellém. Finoman a kezembe fektette a kezét, majd megrázta a tincseit.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
A történet ismét új szemszöget kap, Zaynét, hogy egy kicsit jobban meg tudjam mutatni a lelkivilágát. Tudom, hogy nem sikerült a legjobban ez a rész,de majd legközelebb ;D
Zayn elég különleges módot alkalmazott ahhoz, hogy kiengeszteljen, azért amiért a kedvemért véresre verte az egyik legjobb barátját. Jólesett a közelsége és, mint mindig, tökéletes volt, hogy ott van velem, de a gyomromban valami szűnni nem akaró kellemetlenséget éreztem. Mintha valaki jópárszor belülről belebokszolt volna a hasüregembe.
- Csak az enyém vagy, érted? - nyomott csókot az arcomra Zaynie, de elfordítottam a fejem. Egész végig Liam hangja kattogott a fejemben, ahogy elmagyarázza, hogy Daph szerint 'minden rendben lesz'. Nem láttam másfél hete, de ő lepattint egy sablonszöveggel, hogy még ezt a 3 hónapot bírd ki valahogy. A szervezetem szinte sorozatosan mondott 'NEM'-et az új életmódomra, szinte éreztem magamon Harry lebecsmérlő tekintetét és világfájdalomnak éreztem magam, minden miatt. A fiúk fáradtak voltak, csak azért, mert én kicsaptam a hisztit a koncert után. Ha nem teszem, Hazz nem lesz köteles bevallani az érzelmeit, nem esnek egymásnak Malik-kal és minden mehetett volna úgy, ahogy eddig. Zayn ragaszkodóan csimpaszkodott a derekamba, miközben én a feltűnő napsugarakat pásztáztam. Olyan érzésem volt, mintha a disneyland-ből egy pillanat alatt a jackass-be kerültem volna. Hallottam, ahogy Harry spicces állapotban 'zokog', amennyire ez kivehető volt, azt, hogy Niall és Louis káromkodnak, azt, hogy Liam bevágja az ajtót. Én vagyok a feszültség forrása. Teljes mértékben. Délután majd adnak egy interjút, amiben elmondják, hogy a fanok zseniálisak voltak és Norvégia gyönyörű, mosolyognak egy-kettőt, dedikálnak, átölelik egymást és visszajövünk az apartmanba. Zayn szemei is elpárásodtak és a meztelen vállamba fúrta a fejét, miközben szinte hallottam a gondolatait : 'Csak ne bőgjek. Kérlek.' Mintha a teljes belsőmet egy ólomsúly tépné lefelé úgy bámultam körbe. Szinte ironikus volt, hogy körülöttünk mindent illatgyertyák, füstölők és baldachin vett körbe. Lehetett hajnali 4 is mire álombazokogtam magam, szinte drogként beszívva Zayn édes illatát. Arra a pár órára elszakadhattam a valóvilágtól és élveztem azt, hogy alvás közben kiürül az agyam, ekkor azonban apró csókokat érzékeltem a derekamon.
- Ébredj, hercegnőm - mormolta álmosan Malik arcát a medencecsontomnak nyomorgatva. Szép lassan keltem fel és mikor már felálltam, akkor realizáltam, hogy egy szál semmiben tétlenkedek a szoba közepén. Felkaptam Zayn trikóját, majd kicibáltam a szekrényemet,hogy valami normális öltözék után nézzek. Villámgyorsan tépkedtem végig a hajam a besütő rácsain, kihúztam a szememet, majd a tükörben gyakorolgatva egy műmosolyt kiléptem a szobából. Borzasztó kép fogadott. Mintha két depressziós egyetemista partizott volna itt egész este. Felkaptam a még mindig földön heverő vodkás üvegeket, hogy hasznossá tegyem magam, de szinte éreztem magamon az akkor belépő Harry fagyos tekintetét. Igyekeztem eloszlatni a kellemetlen csendet:
- Akkor először interjú, ugye? Aztán dedikálás, nem igaz? - kérdezgettem feszülten.
- Mondd, Lillian, miért teszel úgy,mintha kibaszottul érdekelne?! Le sem szarod mindezt.. az érzéseimet.. semmit.. - a hangja egyre mélyült, szinte zuhanórepülésbe kezdett. Éreztem, hogy én is elgyengülök, de inkább nem feleltem, csak vártam a többieket, akik kínosan lassan készülődtek. Louis és Niall a tweetelésbe mélyedt, miközben Liam próbálta Hazza-t elszakítani és minél távolabb tolni Zayntől.
Mi lesz így az interjún?! - gondoltam. - Kész katasztrófa. Még élő műsorban ugornak egymásnak, miközben a 'drága' Lilian Morgan ismét nem tesz semmit.
A buszban szinte reflexből akartam rámenni az ask.fm-emre, de nem tettem. Féltem, hogy még nagyobb trauma érne, mint eddig. Az is eléggé idegesített, hogy anyám lelkesítő smseit kellett olvasgatnom, felelgetnem a kérdéseire, együtt örülnöm vele, hogy az öcsém már egyedül alszik. Az öt perces út a stúdióig szinte örökkévalóságig tartott, és egyre inkább Liamre vándorolt a tekintetem. Láttam rajta, hogy szenved és feszeng, ezért mikor átverekedtük magunkat pár rajongón és elfoglaltuk az öltözőt, odébbhúztam a többiektől:
- Héé, Li. Látom, hogy gond van...
- Ne törődj vele. Van nagyobb problémád is - mosolygott. - Egyébként is. Már csak két hónap...
- Na, ne nevettess! - vágtam vállba gúnyosan. - Figyelj, ha csak Daph-fel van a gond, akkor azon könnyen segíthetünk! Szeretnék én is vele lenni a szülinapján, a két állomás között felvehetnénk Dee-t,és jöhetne Finnországba. Nos?!
- NEM TUDOOM - nyöszörgött fel Liam, arcát az ujjai közé tuszkolva. - Szerinted nem lenne rossz ötlet bevonszolni a 'vitazónába'?
- Pont Daphne-t félted? - nevettem fel keserűen. - Róla minden lepereg.
Az utóbbi mondat persze nem volt igaz, de fel akartam vidítani a srácot. Kissé sikerült megmosolyogtatnom és elérnem, hogy megint a telefonjába merüljön. A hangulat továbbra sem akart feloldódni és szinte megkönnyebbülés volt, mikor egy fekete öltönyös férfi szólt a fiúknak, hogy indulhatnak. Zayn egészen a színfalakig magáhozhúzott, majd csókot nyomva a számra vonult fel a fiúkkal a színpadra. Láttam a sok kamumosolyt és rájöttem, hogy még a legnépszerűbb fiúbandában sem lehet tökéletes minden. Sőt. Nagyonnem.
Higgadtan üldögéltem egy széken és kissé lenyugodva tapasztaltam, hogy a riporter a srácok norvégiai tapasztalataira volt kiváncsi. Nem mertem megfordulni és kinézni, mintha átlátszó lett volna a sok fal és kameraállvány, inkább elbújtam a tömegben. Viszont éreztem, hogy a riporter nem sejt semmit, vidáman bájcseveg a srácokkal. Nekem ez elég volt arra, hogy legalább egy gondolt kipipáljak. Miközben csak a válaszokat és a kisebb közönség reakcióját hallgattam, megzizzent a telefonom a zsebemben. Leugrottam a magasra emelt székecskéről, majd elsétálva az öltözők irányába, miközben észrevettem, hogy anya keres. Krákogva vettem fel egy mézes-mázos hangnemet majd egy mosolyt és beleszóltam:
- Sziaa Anya! Borzasztóan hiányzol, mesélj! Mizujs? - inkább érdeklődni próbáltam, nehogy nekem kelljen beszámolnom a norvég élményekről.
* Zayn szemszöge *
Miközben igyekeztem arra koncentrálni, amit a velem szemben ülő, enyhén ferdehajlamú riporter magyarázott, nonstop Lilly-n járt az eszem. Azt hittem, hogyha majd távol leszek ismét anyától és a lányoktól, akkor honvágyam lesz, de borzasztóan féltettem a velem egy épületben egyedül bóklászó barátnőmet. Szinte felüdülés volt az elnyomott sípolás és az 'öt perc szünet,emberek!' kiáltás. Kiugrottam Niall mellől, és kishíján felborulva a hangfalakban berobogtam Lilian mellé, aki meglepve viszonozta az ölelésem. Hosszú másodpercek teltek el, és a kezem szép lassan lecsúszott a combjára. Miután elkezdtük vonzani a kiváncsiskodó stábtagok tekintetét, ezért finoman eltoltam magamtól és komótosan ballagtam vissza a színpadra.
- Reklám vége.. 5,4,3,2,1 - üvöltött be egy férfi, és máris forogtak a kamerák. Egy pillanatra elbambultam,de máris meg lettem szólítva:
- Zayn, ugyan ezt a nézőink nem tudják, de a szünetben rögtön itt hagytál minket. Mi volt ennyire sürgős?
Hatalmas sóhaj hagyta el a számat. Dübölni kezdett a szívem, és ha Louis nem csap finoman vállba, akkor meg sem mukkanok.
- Felelnél a kérdésemre? - nevette el magát kellemetlenül a műsorvezető.
Legszívesebben bevágtam volna egy 'mosdóba kellett mennem' - szöveget, de le kellett vonnom a tanulságot. A problémáink 99% csupán azon múlt, hogy mennyit hallgatunk el a másik elől, vagy mennyit kamuzunk. Ezért nagy levegőt vettem és villámgyorsan lepörgettem a fejemben egy Lilly-reakciót, hogy leszek-e elég erős kibírni, ha kiborul.
- Szóval, George. Elég kellemetlen ez a helyzet, mivel amit most fogok elmondani, az eléggé bizalmas. A srácokkal és Lils-szel direkt megbeszéltük, hogy nem fogom nyilvánosságra hozni, habár már tweeteltem, de tudnotok kell a teljes igazságot.
Hagyni akartam magamnak egy lélegzetvételnyi szünetet, hátha egy atombomba megakadályozza, hogy szónokoljak,de a stúdióban mindenki ledöbbenve bámult rám. Még a srácok is.
- Összefoglalva, körülbelül egy hónapja ismertem meg Lilian Morgan-t. Teljesen véletlenül találkoztam vele. Valljuk be, olyan volt, mint egy beijedt directioner. MÁSOKNAK. Viszont megláttam benne valami különlegeset. Ő tökéletes. Gyönyörű és gondoskodó. Szeretem. És nagyon bántott, mikor láttam, hogy mennyien utálkoznak. Fáj, hogy a legnagyobb rajongóink miket tweetelnek neki... a legborzasztóbb az egészben, hogy én is képes voltam megbántani. Szeretném, ha tudnátok, hogy az az álma, hogy zenei producer lehessen, és segít nekünk a koncerten. Valóra akarom váltani az álmát. És ő a mindenem. - éreztem, hogy a szemem környéke elpárásodik és eltoltam magamtól a fülemen végigfutó mikrofont. Egy pillanatra a kezembe temettem az arcom, viszont a közönség percek alatt tapsolni kezdett. George elismerően nézett rám, majd próbálta visszavenni az irányítást:
- Szóval azt állítod, hogy Lilly most itt van veletek? - lelkesen bólogatni kezdtem majd félszemmel a srácokra néztem,de Hazz tekintetén kívül mindenkié feldobottabbnak tűnt. - Akkor szerintem mindenki kiváncsi az új Zally-párosra, nemdebár?
Ováció tört ki a tömegben és érdeklődően keresgéltem Lils-t a színfalak mögött. Pár pillanaton belül feltűnt a lépcsőn és igyekeztem a lehető legbátorítóbb tekintetemet felvenni. Lilly elindult felénk, láttam rajta a feszültséget és az idegenkedést az egésztől, majd megállt előttünk.
- Foglalj helyet! - bökött a riporter a mellettem található puffra. Nem tudtam nem követni a szememmel, ahogy bátortalan mosollyal az arcán lehuppan mellém. Finoman a kezembe fektette a kezét, majd megrázta a tincseit.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
2013. március 3., vasárnap
22. fejezet (Daphne)
*Liam szemszöge*
- Nézzétek mit műveltek.. - segítettem fel Lillyt, majd bekísértem a szobájába. Hallottam, ahogy kint még vitatkoznak. Zayn, ha hihetek a hallásomnak, egyedül állt, mert Niall csak mindenkit csitítgatott. Hiába, Niall volt az, aki mindig igyekezett kimaradni a veszekedésekből. Louis és Harry egymás szavába vágva magyaráztak Zaynnek, és egy pillanatra beugrott, amikor én ugrottam neki Louisnak. Hirtelen totálisan megértettem Zaynt, habár Harry nem próbálta meg lesmárolni Lillyt. Leültettem Lilliant, és megveregettem a vállát.
- Nem lesz semmi baj, Lils, majd elsimítják maguk között.. voltak már nagyobb balhéink is. Bár ott nem Zayn volt a vesze.. Nem szóltam. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy elszóltam magam. Lils szeme könnybe lábadt, én megöleltem. - Semmi baj se lesz, Lilly. Megígérem. Ha meg is vernek, de kibékítem őket. - vigyorogtam rá, igyekeztem felvidítani. De ő csak megrázta a fejét.
- Dee nem örülne neki, ha szétveretnéd magad.. - rám nézett, én pedig a kezébe nyomtam a telefonom.
- Hívd fel.. valószínűleg azt fogja hinni, hogy én vagyok, de mondd meg neki, hogy később beszélünk, és hogy hiányzik, meg szeretem és.. - soroltam volna, de Lilly félbeszakított.
- Oké, értem Cupido.. - nevetett, majd kikereste Dee számát a telefonomból. Nem akartam egyedül hagyni, féltem, hogy akkor kitör rajta a sírás. Átkapcsolta a telefonomat kihangosításra. Egy darabig csörgött, majd Daphne szólt bele.
- Halló.. - motyogta álmos hangon, majd ásított egyet.
- Szia Daph.. - köszönt neki Lilly.
- ÚRISTEN, Lils! Mindent el kell mesélned, mi van veled, annyira sajnálom hogy nem válaszoltam csak tudod, amint hazaértünk, bealudtam és.. - kezdett volna bele a nagy mesébe, de Lillian félbeszakította.
- Dee, Liam szeretne mesélni neked valamit.. - nyújtotta felém a telefont, és könyörgő szemekkel nézett rám. Felsóhajtottam, és magamban káromkodtam egy sort, amiért nem tudok nemet mondani a síró/könnyező lányoknak.
- Szia Dee.. Én.. figyelj, egy kicsit elmegyek Lilly mellől, hogy tudjunk beszélni, oké? - tettem fel a költői kérdést, és a telefonnal a kezemben eltávolodtam. Kikapcsoltam a telefonból a kihangosítást, és elkezdtem. Elmeséltem neki az egész sztorit, Lilly féltésétől Zayn kiakadásán át Harry baklövéséig és Zayn reakciójáig. Éreztem, még a telefonon keresztül is, hogy elszörnyed, bár nem olyan látványosan, mint szokott.
- Hát Liam.. - kezdett bele, és meglepve vettem észre, hogy unott a hangja. - Majd elsimítják. Komolyan, nem értem minek ezen kiakadni.. Te és Louis is simán elsimítottátok. Nem? - kérdezte, amivel egy kicsit meglepett. Általában nem szokott ilyen érzékelten lenni.
- De, végül is.. Csak tudod.. Zayn és Harry szinte péppé verték egymást, és szerintem Louis is kapott egy pár ütést. Én is. Ismered Zaynt.. nem?
- Aha, aha ismerem. De téged is ismerlek, és ha téged is le lehetett nyugtatni, akkor őt is le lehet. Ennyi. Én nem kerekítenék túl nagy feneket az ügynek.. Ha nem bánod, én most megyek vissza aludni, mert nagyon álmos vagyok és van köztünk egy pici időeltolódás is.. Add át Lillynek hogy puszilom és minden rendben lesz. - mondta, majd kinyomta a telefont. Döbbentem néztem a kezemben tartott mobilomra, mert nem szoktam hozzá, hogy ilyen érzéketlen legyen a barátnőm. Aztán eszembe jutott, hogy milyen régóta van egyedül, a legjobb barátnője és a barátai nélkül, meg kimerült is lehet. El tájékoztatta Louist, ő pedig engem, hogy mi is volt. Visszasétáltam Lillyhez, aki reménykedve nézett rám. Megráztam a fejem.
- Letette. Túl álmos volt, amit meg is értek. Azt üzeni, hogy puszil és minden rendben lesz..
- Semmi, semmi mást?! - szakadt ki belőle, és éreztem a csalódottságát. Látszott rajta, hogy többet várt a legjobb barátnőjétől. Kicsit érdekes volt a postagalamb szerepét játszani, de.. Gondolkoztam valami vigasztalón, de semmi sem jutott eszembe, de nem is mondhattam volna meg, mert Zayn rontott be a szobába, átölelte Lillyt és egy megvető pillantást vetett rám, amiért még ott vagyok, így gyorsan kisiettem a szobából. Kint Harry és Louis épp egy kis piát hajtottak fel, Niall meg a véres zsepiket szedegette össze, amikkel Harold szájáról szedtük le a vért. Ledőltem a kanapéra, és egyből el is kezdtem gondolkozni. Senki sem foglalkozott a másikkal, csak ültünk ott, és hallgattuk Zayn és Lilly hangját, ami tompán átszűrődött a falakon, habár a szavakat nem értettük. Meg mást is csináltak, amit mi már annyira nem akartunk hallani, de a falak 'szerencsére' 'jó' hangszigetelő képességgel rendelkeztek. Láttam, hogy Harry sötéten/irigyen/elkeseredetten méregette az ajtót, de Lou oldalba bökte, és tovább iszogattak.
* Daphne szemszöge *
Amint letettem a telefont, és visszafeküdtem az ágyba, éreztem valami bűntudatra emlékeztető dolgot, de nem olyan erősen mint szoktam. Valami meggátolt abban, hogy az érzelmeim feltörjenek, és tudtam is mi az. A vodka ott állt az éjjeliszekrényen. Érte nyúltam, és belekortyoltam. Jóleső érzéssel töltött el, és áldottam az eszemet, amiért nem féltem kibontani, miután Eleanor elment. Meghallottam a hangot, ami azt suttogta, hogy 'állj át a sötét oldalra', pont úgy mint a Star Wars filmekben. A többieknek nem kell tudniuk róla. Tényleg nem. Csak én és a vodka. Meg a tucatnyi szabad nap, amikor Liam, Lils és a többiek nincsenek itthon, én pedig annyit ihatok, amennyit akarok, és minden napot alkoholmámorban töltök. A majdnem két hónap csodálatosan terült szét előttem, minden lehetőséget megadva arra, hogy tökéletesen érezzem magam egyedül. Barátok nélkül. A legjobb barátnőm nélkül. Emlékek nélkül.
written by Daphne.
Mint észrevehettétek, most nem a bejegyzés elejére írtam, mint szoktam. Nem, nyugodjatok meg, nincs semmi különös oka, csak szerettem volna, ha most a fejezet végén vannak a spoilerek a résszel kapcsolatban. Nos, mint látjátok, ez a fejezet most (nagy részben) Liam szemszögéből van, és Daphne is beújított egy kicsit. Igazából azért hagytam, hogy Dee ilyen paraszt legyen, mert a régi, befásult karakterrel már nem tudtam mit kezdeni. Nincs értelme annak, hogy folyton nyavalyog és bőg otthon, mindenki sajnálja most éppen őt. Na, ez az amit el akarok kerülni. Szóval most néhány rész erejéig köszöntsétek az új, bunkó, 'sötét' Deet.
A KÖVETKEZŐ FEJEZETET 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
- Nézzétek mit műveltek.. - segítettem fel Lillyt, majd bekísértem a szobájába. Hallottam, ahogy kint még vitatkoznak. Zayn, ha hihetek a hallásomnak, egyedül állt, mert Niall csak mindenkit csitítgatott. Hiába, Niall volt az, aki mindig igyekezett kimaradni a veszekedésekből. Louis és Harry egymás szavába vágva magyaráztak Zaynnek, és egy pillanatra beugrott, amikor én ugrottam neki Louisnak. Hirtelen totálisan megértettem Zaynt, habár Harry nem próbálta meg lesmárolni Lillyt. Leültettem Lilliant, és megveregettem a vállát.
- Nem lesz semmi baj, Lils, majd elsimítják maguk között.. voltak már nagyobb balhéink is. Bár ott nem Zayn volt a vesze.. Nem szóltam. - mosolyogtam rá, de tudtam, hogy elszóltam magam. Lils szeme könnybe lábadt, én megöleltem. - Semmi baj se lesz, Lilly. Megígérem. Ha meg is vernek, de kibékítem őket. - vigyorogtam rá, igyekeztem felvidítani. De ő csak megrázta a fejét.
- Dee nem örülne neki, ha szétveretnéd magad.. - rám nézett, én pedig a kezébe nyomtam a telefonom.
- Hívd fel.. valószínűleg azt fogja hinni, hogy én vagyok, de mondd meg neki, hogy később beszélünk, és hogy hiányzik, meg szeretem és.. - soroltam volna, de Lilly félbeszakított.
- Oké, értem Cupido.. - nevetett, majd kikereste Dee számát a telefonomból. Nem akartam egyedül hagyni, féltem, hogy akkor kitör rajta a sírás. Átkapcsolta a telefonomat kihangosításra. Egy darabig csörgött, majd Daphne szólt bele.
- Halló.. - motyogta álmos hangon, majd ásított egyet.
- Szia Daph.. - köszönt neki Lilly.
- ÚRISTEN, Lils! Mindent el kell mesélned, mi van veled, annyira sajnálom hogy nem válaszoltam csak tudod, amint hazaértünk, bealudtam és.. - kezdett volna bele a nagy mesébe, de Lillian félbeszakította.
- Dee, Liam szeretne mesélni neked valamit.. - nyújtotta felém a telefont, és könyörgő szemekkel nézett rám. Felsóhajtottam, és magamban káromkodtam egy sort, amiért nem tudok nemet mondani a síró/könnyező lányoknak.
- Szia Dee.. Én.. figyelj, egy kicsit elmegyek Lilly mellől, hogy tudjunk beszélni, oké? - tettem fel a költői kérdést, és a telefonnal a kezemben eltávolodtam. Kikapcsoltam a telefonból a kihangosítást, és elkezdtem. Elmeséltem neki az egész sztorit, Lilly féltésétől Zayn kiakadásán át Harry baklövéséig és Zayn reakciójáig. Éreztem, még a telefonon keresztül is, hogy elszörnyed, bár nem olyan látványosan, mint szokott.
- Hát Liam.. - kezdett bele, és meglepve vettem észre, hogy unott a hangja. - Majd elsimítják. Komolyan, nem értem minek ezen kiakadni.. Te és Louis is simán elsimítottátok. Nem? - kérdezte, amivel egy kicsit meglepett. Általában nem szokott ilyen érzékelten lenni.
- De, végül is.. Csak tudod.. Zayn és Harry szinte péppé verték egymást, és szerintem Louis is kapott egy pár ütést. Én is. Ismered Zaynt.. nem?
- Aha, aha ismerem. De téged is ismerlek, és ha téged is le lehetett nyugtatni, akkor őt is le lehet. Ennyi. Én nem kerekítenék túl nagy feneket az ügynek.. Ha nem bánod, én most megyek vissza aludni, mert nagyon álmos vagyok és van köztünk egy pici időeltolódás is.. Add át Lillynek hogy puszilom és minden rendben lesz. - mondta, majd kinyomta a telefont. Döbbentem néztem a kezemben tartott mobilomra, mert nem szoktam hozzá, hogy ilyen érzéketlen legyen a barátnőm. Aztán eszembe jutott, hogy milyen régóta van egyedül, a legjobb barátnője és a barátai nélkül, meg kimerült is lehet. El tájékoztatta Louist, ő pedig engem, hogy mi is volt. Visszasétáltam Lillyhez, aki reménykedve nézett rám. Megráztam a fejem.
- Letette. Túl álmos volt, amit meg is értek. Azt üzeni, hogy puszil és minden rendben lesz..
- Semmi, semmi mást?! - szakadt ki belőle, és éreztem a csalódottságát. Látszott rajta, hogy többet várt a legjobb barátnőjétől. Kicsit érdekes volt a postagalamb szerepét játszani, de.. Gondolkoztam valami vigasztalón, de semmi sem jutott eszembe, de nem is mondhattam volna meg, mert Zayn rontott be a szobába, átölelte Lillyt és egy megvető pillantást vetett rám, amiért még ott vagyok, így gyorsan kisiettem a szobából. Kint Harry és Louis épp egy kis piát hajtottak fel, Niall meg a véres zsepiket szedegette össze, amikkel Harold szájáról szedtük le a vért. Ledőltem a kanapéra, és egyből el is kezdtem gondolkozni. Senki sem foglalkozott a másikkal, csak ültünk ott, és hallgattuk Zayn és Lilly hangját, ami tompán átszűrődött a falakon, habár a szavakat nem értettük. Meg mást is csináltak, amit mi már annyira nem akartunk hallani, de a falak 'szerencsére' 'jó' hangszigetelő képességgel rendelkeztek. Láttam, hogy Harry sötéten/irigyen/elkeseredetten méregette az ajtót, de Lou oldalba bökte, és tovább iszogattak.
* Daphne szemszöge *
Amint letettem a telefont, és visszafeküdtem az ágyba, éreztem valami bűntudatra emlékeztető dolgot, de nem olyan erősen mint szoktam. Valami meggátolt abban, hogy az érzelmeim feltörjenek, és tudtam is mi az. A vodka ott állt az éjjeliszekrényen. Érte nyúltam, és belekortyoltam. Jóleső érzéssel töltött el, és áldottam az eszemet, amiért nem féltem kibontani, miután Eleanor elment. Meghallottam a hangot, ami azt suttogta, hogy 'állj át a sötét oldalra', pont úgy mint a Star Wars filmekben. A többieknek nem kell tudniuk róla. Tényleg nem. Csak én és a vodka. Meg a tucatnyi szabad nap, amikor Liam, Lils és a többiek nincsenek itthon, én pedig annyit ihatok, amennyit akarok, és minden napot alkoholmámorban töltök. A majdnem két hónap csodálatosan terült szét előttem, minden lehetőséget megadva arra, hogy tökéletesen érezzem magam egyedül. Barátok nélkül. A legjobb barátnőm nélkül. Emlékek nélkül.
written by Daphne.
Mint észrevehettétek, most nem a bejegyzés elejére írtam, mint szoktam. Nem, nyugodjatok meg, nincs semmi különös oka, csak szerettem volna, ha most a fejezet végén vannak a spoilerek a résszel kapcsolatban. Nos, mint látjátok, ez a fejezet most (nagy részben) Liam szemszögéből van, és Daphne is beújított egy kicsit. Igazából azért hagytam, hogy Dee ilyen paraszt legyen, mert a régi, befásult karakterrel már nem tudtam mit kezdeni. Nincs értelme annak, hogy folyton nyavalyog és bőg otthon, mindenki sajnálja most éppen őt. Na, ez az amit el akarok kerülni. Szóval most néhány rész erejéig köszöntsétek az új, bunkó, 'sötét' Deet.
A KÖVETKEZŐ FEJEZETET 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
2013. március 2., szombat
21. fejezet (Lilly)
A KÖVETKEZŐ RÉSZT 1 KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Kiugrottam a buszból, miközben vadult pötyögtem a telefonomba egy 'segélykérő' smst,de tudtam, hogy semmi haszna. Páran a hotel előtt várakoztak, ezért az arcomba toltam a táskámat és elhaladtam hűvösen pár üvöltöző fan mellett, miközben két securitys vette fel velük a harcot. Robotos mozdulatokkal vágtam a fiúk elé, miközben próbáltam magamról lerázni Zayn érintését, majd a kártyát beletömködve a lehúzóba bevetettem magam a fürdőbe. Végigcsúsztam a padlón felhasítva ezzel a csupasz térdeimet, de nem foglalkoztam a fizikai fájdalommal. Magam elé tépkedtem a combjaimat, és ráhajtva a fejem zokogni kezdtem. Az üzenetemre Daphne nem válaszolt, s remegve fordultam az ajtó felé, mikor az nagy nyekkenéssel kinyílt. A féligmeddig rázárt forgatható zár csattogva esett le a földre és Zaynie-t láttam berontani az ajtón.
- MÁR AZT HITTEM KÁRT TETTÉL MAGADBAN! - csúszott mellém és megpróbált megölelni,de eltoltam magamtól.- Csak a szerencsén múlott, hogy nem kezdtem el magam vagdosni egy szappantartóval - vágtam rá szarkasztikusan, majd ledörgölve a könnyeimet felkeltem mellőle.- Lilian, állj már meg! - kiáltott rám és egy pillanatra elérte, hogy nevetségesnek érzem magam, mert bántott a hangneme. Rá kellett jönnöm, hogy jogosan érzem magam megbántva... egyszerűen nem hallottam még ilyen leereszkedően beszélni az elmúlt másfél évben soha. Interjúk, sok dilis kis rajongó, de talán egyikőjüknek sem tudott olyan lekezelően válaszolni,mint nekem. És ez borzasztóan fájt. A srácok az ajtóban álltak, és 'csinálj már valamit' - szemeket meresztettek Zaynre, de ő vállat vont és lehúzta a pólóját, mint aki higgadtan fürdeni készül.- MALIK! - éreztem Harry hangszíne ismét kezd idegessé válni, de nem akartam tovább tűrni, hogy összecsapjanak a fejem felett a hullámok. Berobogtam a szobába és szép lassan elkezdtem lepakolni a cuccaimat az ágyról a szoba legtávolabbi sarkába. Duzzogva húzódtam be a szobához tartozó fürdőbe, de mikor kijöttem, ijedten találtam magam szembe Zayn tekintetével. Igyekeztem elkapni a tekintetem, éreztem, hogy ismét a sírás kerülget, és nem akartam, hogy észrevegye a szemceruzám elkenődött striguláit az arcomon.
- Tényleg a földön akarsz aludni? - bökött az ágyból kidobált cuccaimra, miközben szavai megerősítése képpen ledobta a trikóját. Kiléptem az útjából és ránehezedtem a padlóra miközben várakozóan nyitottam meg a telefonomat. Éreztem, hogy a honvágy és a fájdalom egyszerre dübörög fel a bensőmben, de igyekeztem visszafogni magam és nem elgyengülni. Zayn az ágy szélére nehezedett és bociszemekkel bámult rám, de ezúttal nem engedtem,hogy hatással legyen rám. Észrevettem, hogy a fiúk a nappaliban beszélik meg a programot, így kifogást keresve beültem melléjük. Jó érzés volt fontoskodni, de elhanyagoltnak éreztem magam és erre rájátszott az is, hogy Daphne még mindig nem válaszolt. Zayn, gyere ki ! - üvöltötte Niall, de mire felálltam volna Liam és Louis közrefogott és visszarángattak. - Ez mit jelentsen? - kezdtem el tehetetlenül ugrálni, de a két fiú együttes ereje nem hagyott szabadulni. - Akkor kezdődjék, Ms. Programszervező és Zeneiproducergyakornok felvilágosítása - ténfergett ki Zaynie a szobából, a maga sántikálós módján. Borzasztó volt látni, hogy fájlalja bármijét is, egyszerűen én éreztem, ahogy a gyulladt bokája minden lépésnél húzódik. Láttam Liam, Louis és Niall arcán, hogy valamit nagyon kiterveltek, elégedett vigyor húzódott végig az arcukon. Ha nem lettem volna két oldalról leszorítva, biztosan vállbavágtam volna Harry-t, aki a Zaynnel való szóváltása óta különcködött, de nem tettem szóvá. Kerek szemmel figyeltem a srácokat: - Szóval.. KEZDJÜK OTT, hogy Zayn annyira szeret, mint én a teknősöket.. - fejtette ki Liam, és rögtön mosolyt csalt az arcomra. - Annyira nem lenne más lánnyal, mint én villa helyet kanállal és...- ... imád, mint én Kevint vagy a répát. Nem tudna meglenni nélküled, mint én SUPAMAAAAN! - kiáltás nélkül... - folytatta Louis. - Na meg..- .. egyértelműen szüksége van rád,mint nekem a Nando's-ra - fejezte be Niall, majd Zaynre bökött.- SZERETLEK LILLY MORGAN! - üvöltötte, de már nem vártam meg, amíg szegény átbotorkál a szobán. Szorosan megöleltem, és kezdtem úgy érezni magam, mint egy gyerek, aki egy cukorkától elvesztette a kétségeit és a fájdalmait. Kemény 5 perc alatt összehozott nekem egy rapid-szeretlek előadást és sikerült boldoggá tennie. - BÉKÜLŐ ÜVEGEZÉS? - kezdett el vadul tapsikolni Louis, mire mindenki felnyögött. Végül addig adta a 'durcás'-t, ameddig hajnali 3-kor nem kerítettünk egy cola-s üveget és kezdtünk el játszani. Már egy ideje ment a játék, de mivel már mindenki megnyalta a másikat, Zayn haját szétszedték a srácok, és kezdett eluralkodni az őrület, ezért megbeszéltük, hogy kérdéseket teszünk fel egymásnak. Harryre pördült az üveg,de mivel Niall volt a soros, így megnyugodva dőltem hátra, elvégre ő nem szokott bunkó kérdéseket feltenni:- Felelsz vagy mersz, Hazz?!- Felelek.. - vont vállat, miközben megrázta tincseit.- Kit irigyelsz legjobban a bandából és miért?- Zaynt... - kezdte,de a folytatásra jó pár a válaszától eltérő alternatívát tudtam volna elképzelni. Például azt, hogy a stílusa, a haja, vagy bármi egyéb miatt.- NA MIÉRT STYLES? - kérdezte Louis, miközben fenyegetés képpen a földön hűlő hajvasalómat nyújtogatta felé.- Kötelező válaszolni? - de mivel mindenki bólogatott, folytatta: - Mert szerintem... szóval.. Lilian számomra nagyon ideális lány lenne és..Mindenkinek kikerekedtek a szemei, Niall hirtelen a pólóján felejtette a kezét, Louis pedig kiejtette a kezéből Kevint. Kishíján kicsúszótt belőlem egy WHAT THE FUCK?!, de mintha egy külső személyből figyltem volna az eseményeket. Zayn a pillanat töredéke alatt ugrott fel mellőlem és tudtam mire készül.. tetlegesség. Mint mindig. Karja után kaptam, és erőteljesen próbáltam visszatartani a barátomat, de a köztünk levő 10 kilogramm nem vált az előnyömre. Eltolt és Harry arca felé közelítette az öklét.- ZAYN! NE! - üvöltöttem és próbáltam hátra rántani, de szemében igazi haragot véltem felfedezni.A többiek is ugrottak, hogy elkapják, Louis pedig Harry elé állt be védelmezőn. Zayn szóra nyitotta a száját, de nem szólalt meg, csak a kezét 'lóbálta', hogy valamilyen szinten is fájdalmat okozzon Harrynek. A göndör rémült arccal hátrált, már amennyire tudott. Zaynből pedig, előtörtek a szavak.
- HAROLD KIBASZOTT STYLES EZT ROHADTUL MEGKESERÜLÖD! - üvöltözött olyan hangerővel, hogy az ablakok is beleremegtek. Én még mindig a karjába csimpaszkodtam, és próbáltam fékezni, de ennyi erővel egy fadarabot is szorongathattam volna. Egy pillanatra eszembe jutott, mi lesz, ha netán valaki meghallja, micsoda dráma zajlik itt, és netán kiszivárogtat valamilyen infót. A média kapna érte.
- Zayn, állítsd le magad! - üvöltöztem, de a földreestem, a fiúk szinte eltapostak.
Mit művelek?! - gondoltam, miközben a fejem szinte atombombarobbantásba kezdett. Azon kattogtam, hogy szétszedem az életemet jelentő fiúbandát, azon, hogy lelkileg tönkrevágom a barátomat. Harry sem fogta vissza magát, hevesen pofozta Zayn-t, én pedig mint egy szerencsétlen kívülálló figyeltem az eseményeket. Ironikus volt, ahogy a felkelő nap aranyba mártotta a hatalmas apartmant, de közben a fiúk szétszedték egymást. Végül Louis,Liam és Niall ketté felé tudták húzni a srácokat, akik arcáról szinte sugárzott az agesszió.
- Harry Styles, kurvagyorsan kattanj le LILIANRŐL! - forrongott Zayn és ki akarta tépni magát Lou szorításából, aki visszahúzta.
- Fejezzétek már be! - ugrott közéjük Niall, és ahogy az én arcomon, az övén is kétségbeesettség futott végig. Harry szájából spriccelt a vér, Zayn arca pedig vörösben úszott miközben kétfelé tépkedték őket a srácok.
- HÁNY ÉVESEK VAGYTOK?! - üvöltöttem kínomban és rámtört a zokogás. Zaynie nyúlt a karom után, de a földreroskadtam és a két srác egy pillanatra befejezte a vad káromkodást.
- Nézzétek mit műveltek.. - segített föl Liam, miközben szép lassan elengedte a még mindig csapongó Hazz karját.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
Kiugrottam a buszból, miközben vadult pötyögtem a telefonomba egy 'segélykérő' smst,de tudtam, hogy semmi haszna. Páran a hotel előtt várakoztak, ezért az arcomba toltam a táskámat és elhaladtam hűvösen pár üvöltöző fan mellett, miközben két securitys vette fel velük a harcot. Robotos mozdulatokkal vágtam a fiúk elé, miközben próbáltam magamról lerázni Zayn érintését, majd a kártyát beletömködve a lehúzóba bevetettem magam a fürdőbe. Végigcsúsztam a padlón felhasítva ezzel a csupasz térdeimet, de nem foglalkoztam a fizikai fájdalommal. Magam elé tépkedtem a combjaimat, és ráhajtva a fejem zokogni kezdtem. Az üzenetemre Daphne nem válaszolt, s remegve fordultam az ajtó felé, mikor az nagy nyekkenéssel kinyílt. A féligmeddig rázárt forgatható zár csattogva esett le a földre és Zaynie-t láttam berontani az ajtón.
- MÁR AZT HITTEM KÁRT TETTÉL MAGADBAN! - csúszott mellém és megpróbált megölelni,de eltoltam magamtól.- Csak a szerencsén múlott, hogy nem kezdtem el magam vagdosni egy szappantartóval - vágtam rá szarkasztikusan, majd ledörgölve a könnyeimet felkeltem mellőle.- Lilian, állj már meg! - kiáltott rám és egy pillanatra elérte, hogy nevetségesnek érzem magam, mert bántott a hangneme. Rá kellett jönnöm, hogy jogosan érzem magam megbántva... egyszerűen nem hallottam még ilyen leereszkedően beszélni az elmúlt másfél évben soha. Interjúk, sok dilis kis rajongó, de talán egyikőjüknek sem tudott olyan lekezelően válaszolni,mint nekem. És ez borzasztóan fájt. A srácok az ajtóban álltak, és 'csinálj már valamit' - szemeket meresztettek Zaynre, de ő vállat vont és lehúzta a pólóját, mint aki higgadtan fürdeni készül.- MALIK! - éreztem Harry hangszíne ismét kezd idegessé válni, de nem akartam tovább tűrni, hogy összecsapjanak a fejem felett a hullámok. Berobogtam a szobába és szép lassan elkezdtem lepakolni a cuccaimat az ágyról a szoba legtávolabbi sarkába. Duzzogva húzódtam be a szobához tartozó fürdőbe, de mikor kijöttem, ijedten találtam magam szembe Zayn tekintetével. Igyekeztem elkapni a tekintetem, éreztem, hogy ismét a sírás kerülget, és nem akartam, hogy észrevegye a szemceruzám elkenődött striguláit az arcomon.
- Tényleg a földön akarsz aludni? - bökött az ágyból kidobált cuccaimra, miközben szavai megerősítése képpen ledobta a trikóját. Kiléptem az útjából és ránehezedtem a padlóra miközben várakozóan nyitottam meg a telefonomat. Éreztem, hogy a honvágy és a fájdalom egyszerre dübörög fel a bensőmben, de igyekeztem visszafogni magam és nem elgyengülni. Zayn az ágy szélére nehezedett és bociszemekkel bámult rám, de ezúttal nem engedtem,hogy hatással legyen rám. Észrevettem, hogy a fiúk a nappaliban beszélik meg a programot, így kifogást keresve beültem melléjük. Jó érzés volt fontoskodni, de elhanyagoltnak éreztem magam és erre rájátszott az is, hogy Daphne még mindig nem válaszolt. Zayn, gyere ki ! - üvöltötte Niall, de mire felálltam volna Liam és Louis közrefogott és visszarángattak. - Ez mit jelentsen? - kezdtem el tehetetlenül ugrálni, de a két fiú együttes ereje nem hagyott szabadulni. - Akkor kezdődjék, Ms. Programszervező és Zeneiproducergyakornok felvilágosítása - ténfergett ki Zaynie a szobából, a maga sántikálós módján. Borzasztó volt látni, hogy fájlalja bármijét is, egyszerűen én éreztem, ahogy a gyulladt bokája minden lépésnél húzódik. Láttam Liam, Louis és Niall arcán, hogy valamit nagyon kiterveltek, elégedett vigyor húzódott végig az arcukon. Ha nem lettem volna két oldalról leszorítva, biztosan vállbavágtam volna Harry-t, aki a Zaynnel való szóváltása óta különcködött, de nem tettem szóvá. Kerek szemmel figyeltem a srácokat: - Szóval.. KEZDJÜK OTT, hogy Zayn annyira szeret, mint én a teknősöket.. - fejtette ki Liam, és rögtön mosolyt csalt az arcomra. - Annyira nem lenne más lánnyal, mint én villa helyet kanállal és...- ... imád, mint én Kevint vagy a répát. Nem tudna meglenni nélküled, mint én SUPAMAAAAN! - kiáltás nélkül... - folytatta Louis. - Na meg..- .. egyértelműen szüksége van rád,mint nekem a Nando's-ra - fejezte be Niall, majd Zaynre bökött.- SZERETLEK LILLY MORGAN! - üvöltötte, de már nem vártam meg, amíg szegény átbotorkál a szobán. Szorosan megöleltem, és kezdtem úgy érezni magam, mint egy gyerek, aki egy cukorkától elvesztette a kétségeit és a fájdalmait. Kemény 5 perc alatt összehozott nekem egy rapid-szeretlek előadást és sikerült boldoggá tennie. - BÉKÜLŐ ÜVEGEZÉS? - kezdett el vadul tapsikolni Louis, mire mindenki felnyögött. Végül addig adta a 'durcás'-t, ameddig hajnali 3-kor nem kerítettünk egy cola-s üveget és kezdtünk el játszani. Már egy ideje ment a játék, de mivel már mindenki megnyalta a másikat, Zayn haját szétszedték a srácok, és kezdett eluralkodni az őrület, ezért megbeszéltük, hogy kérdéseket teszünk fel egymásnak. Harryre pördült az üveg,de mivel Niall volt a soros, így megnyugodva dőltem hátra, elvégre ő nem szokott bunkó kérdéseket feltenni:- Felelsz vagy mersz, Hazz?!- Felelek.. - vont vállat, miközben megrázta tincseit.- Kit irigyelsz legjobban a bandából és miért?- Zaynt... - kezdte,de a folytatásra jó pár a válaszától eltérő alternatívát tudtam volna elképzelni. Például azt, hogy a stílusa, a haja, vagy bármi egyéb miatt.- NA MIÉRT STYLES? - kérdezte Louis, miközben fenyegetés képpen a földön hűlő hajvasalómat nyújtogatta felé.- Kötelező válaszolni? - de mivel mindenki bólogatott, folytatta: - Mert szerintem... szóval.. Lilian számomra nagyon ideális lány lenne és..Mindenkinek kikerekedtek a szemei, Niall hirtelen a pólóján felejtette a kezét, Louis pedig kiejtette a kezéből Kevint. Kishíján kicsúszótt belőlem egy WHAT THE FUCK?!, de mintha egy külső személyből figyltem volna az eseményeket. Zayn a pillanat töredéke alatt ugrott fel mellőlem és tudtam mire készül.. tetlegesség. Mint mindig. Karja után kaptam, és erőteljesen próbáltam visszatartani a barátomat, de a köztünk levő 10 kilogramm nem vált az előnyömre. Eltolt és Harry arca felé közelítette az öklét.- ZAYN! NE! - üvöltöttem és próbáltam hátra rántani, de szemében igazi haragot véltem felfedezni.A többiek is ugrottak, hogy elkapják, Louis pedig Harry elé állt be védelmezőn. Zayn szóra nyitotta a száját, de nem szólalt meg, csak a kezét 'lóbálta', hogy valamilyen szinten is fájdalmat okozzon Harrynek. A göndör rémült arccal hátrált, már amennyire tudott. Zaynből pedig, előtörtek a szavak.
- HAROLD KIBASZOTT STYLES EZT ROHADTUL MEGKESERÜLÖD! - üvöltözött olyan hangerővel, hogy az ablakok is beleremegtek. Én még mindig a karjába csimpaszkodtam, és próbáltam fékezni, de ennyi erővel egy fadarabot is szorongathattam volna. Egy pillanatra eszembe jutott, mi lesz, ha netán valaki meghallja, micsoda dráma zajlik itt, és netán kiszivárogtat valamilyen infót. A média kapna érte.
- Zayn, állítsd le magad! - üvöltöztem, de a földreestem, a fiúk szinte eltapostak.
Mit művelek?! - gondoltam, miközben a fejem szinte atombombarobbantásba kezdett. Azon kattogtam, hogy szétszedem az életemet jelentő fiúbandát, azon, hogy lelkileg tönkrevágom a barátomat. Harry sem fogta vissza magát, hevesen pofozta Zayn-t, én pedig mint egy szerencsétlen kívülálló figyeltem az eseményeket. Ironikus volt, ahogy a felkelő nap aranyba mártotta a hatalmas apartmant, de közben a fiúk szétszedték egymást. Végül Louis,Liam és Niall ketté felé tudták húzni a srácokat, akik arcáról szinte sugárzott az agesszió.
- Harry Styles, kurvagyorsan kattanj le LILIANRŐL! - forrongott Zayn és ki akarta tépni magát Lou szorításából, aki visszahúzta.
- Fejezzétek már be! - ugrott közéjük Niall, és ahogy az én arcomon, az övén is kétségbeesettség futott végig. Harry szájából spriccelt a vér, Zayn arca pedig vörösben úszott miközben kétfelé tépkedték őket a srácok.
- HÁNY ÉVESEK VAGYTOK?! - üvöltöttem kínomban és rámtört a zokogás. Zaynie nyúlt a karom után, de a földreroskadtam és a két srác egy pillanatra befejezte a vad káromkodást.
- Nézzétek mit műveltek.. - segített föl Liam, miközben szép lassan elengedte a még mindig csapongó Hazz karját.
written by: Lilly
véleményt/építőkritikát kérek minden részre ! köszönöm. <3
2013. február 20., szerda
20. fejezet (Daphne)
Előszor is millió bocsánat, hogy ilyen későn hozom ezt a részt, de a net rohadtul nem úgy müködik ahogy kéne, valamint le vagyok tiltva. :c De igyekszem! A részről annyit, hogy nem a legrosszabb, de volt már sokkal jobb is..
A KÖVETKEZŐ FEJEZETET EGY KOMMENT UTÁN PUBLIKÁLJUK!
Napok óta szinte folyamatosan sms-eztem Liammel. Amikor nem épp próbán volt, vagyis a keze ügyében lehetett a telefonja, folyamatosan kaptam az üzeneteket, ami egy kicsit megdöbbentő volt. A telefonban Lils is sokszor panaszkodott, hogy a barátom nem figyel oda a megbeszéléseken, mindig a telefonján pötyög. Ezt meg is említettem Liamnek, de ő csak legyintett. Azt mondta, beszél a fiúkkal a 'mit csináljon otthon Daphne' c. témával kapcsolatban. Louis megígérte, hogy szól Eleanornak. Szerintem ebbe egy kicsit a bűntudat is belesegített, de nem igazán zavart. Az már annál inkább, hogy Eleanort bébiszitternek rendelik nekem még a végén. De végül megtették, elrendelték. A srácok turnényitó-koncertjének napjára szervezték, épp a hajamat csaptam fel lófarokba Lilly emlékére, amikor csöngettek. Annyira meglepett a csengő hangja, hogy majdnem felborítottam Liam öltözőszekrényét, mert igen, a tudta nélkül használatba vettem a szobáját. Rohantam lefelé, miközben azt üvöltöttem, hogy ' megyeeek mááár!'. Lihegve álltam meg a kapu előtt, és engedtem be a vigyorgó Eleanort. Amikor a turné elindult, beszélgettünk, de igazából nem barátkoztunk össze, így eléggé meglepődtem, amikor egy öleléssel köszöntött.
- Szia, Eleanor! Nos.. igazából, nem tudom, hogy mit is szoktatok csinálni, szóval.. - kezdtem bele, de El vidám személyisége elragadott.
- Semmi baj! Bevezetlek a 1D-barátnők életébe! - nevetett, majd elkezdett popcornt csinálni. Ahhoz képest, hogy én lakok itt, elég jól megtalál mindent. - gondoltam, majd leesett, hogy héé, ő kicsit régebb óta 1D barátnő, mint én. Persze nem a státusz számított. Leültünk beszélgetni, és tényleg, be sem állt a szája. Nem az idegesítő, hülye liba módon, hanem mint aki élvezi, ha társaságban van, az az igazi társasági ember. Persze engem is kérdezett, hogy szeretem-e Liamet - persze -, vagy hogy milyen érzés ekkora figyelmet kapni - érdekes -. Sokat mesélt a Louisval való kapcsolatáról és a 'sztárságról'. Néhányszor csak elámultam, hogy mikre képesek a rajongók, pedig régen én is megtettem volna mindezt. De hogy ennyire.. Egy pillanatig elgondolkoztam, hogy milyen lenne, ha ő lenne a legjobb barátnőm, de elöntött a bűntudat, amikor eszembe jutott Lilly. Elképzeltem, milyen magányos lehet, hiszen neki nincs ott egy hangulatjavító-Eleanor. Viszont ott van neki Zayn. - mondogatta a képzeletbeli kis piros ördög a bal vállamon, amíg a fehér azt súgta, hogy bízzak Lillyben. Kész katasztrófa a helyzet.
- Nos, mivel azt hiszem ezeket a témákat kiveséztük, mit szólnál, ha elmennénk valahova? - vetette fel El. Bólintottam, majd elkezdtük a helyi lehetőségeket nézegetni. Már jó ideje keresgéltünk, amikor megakadt a szemem valamint.
- El, nézd.. Itt lehet lovagolni. És itt van a közelben. - mutattam egy hirdetésre, ami annyira megragadta a figyelmem. Igen, a lovak. Régen én is, Lils is lovagoltunk, de abba kellett hagynunk, mert az egyetlen közeli lovarda bezárt. Ahhoz képest, hogy évek óta nem ültem nyeregben, elég biztosnak éreztem magam a dologban. Eleanor megvonta a vállát, és elkezdtünk szedelődzködni. Szerencsére kölcsön tudtam neki adni egy farmert, mert tapasztaltam, hogy rövidnadrágban nem jó lovagolni. Odatelefonáltunk, vagyis én telefonáltam oda, majd elindultunk. Útközben Eleanor az eddigi életemről kérdezgetett, ami kicsit kínos volt, főleg amikor anyámról beszéltem. Elszörnyedt, amikor meghallotta, miért élek a fiúkkal, de legyintettem. Eddig nem volt túl sok időm Rá gondolni, és arra amit mondott. Beszélgettünk, közben néhányszor a mobilomba írt címre pillantottam, és levontam a következtetést, miszerint eltévedtünk. Tanácstalanul álltunk a sarkon, majd fogtam magam, és balra indultam el. Kicsit kétségbeestem, mert sem én, sem Eleanor nem ismeri a környéket. Végül - fél órás késéssel - elérkeztünk a lovardába. Egy nálam kicsit idősebb srác jött oda segíteni, hogy mit is keresünk ott. Amint elmagyaráztam az eltévedtünk-sztorit, bólintott, majd elkezdett minket kérdezgetni a tapasztalatainkról. Persze a lovastapasztalatainkról.
Nyeregbe szállás után azonnal visszatértek az emlékek, amikor Lillyvel közösen lovagoltunk. Azok a nevetések, istenem. Eléggé koncentrálnom kellett, hogy ne essek le, míg El nyugodtan köroözgetett, én dolgoztatva voltam. De az óra így is élvezetes volt. Miután leszálltunk, és már az öltözőben voltunk, észrevettem, hogy van egy smsem. Vidáman, nyitottam meg, de amikor felfogtam az értelmét, belül jéggé fagytam.
' Lils - Segíts, haza akarok menni.. -
written by Daphne.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)